Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Ajánlás
ta, még a külön könyvtárat megtöltő félponyvákra, emlékezésekre is kitekint. Felderítette az 1848-49-es fontos sajtóhíradásokat. Felhasználta a betyárvilág publikált folklórját. Néhány esetben szóbeli hagyományokat is gyűjtött, elsősorban a tradicionális népvélemény megismeréséhez. Mindezekkel párhuzamosan a fővárosban elérhető „civil” és katonai, továbbá a dél-alföldi levéltárak ilyen tekintetben jó ideig kevésbé, mostanában már gyakrabban érintett, hatalmas anyagába kellett körültekintően beleásnia magát. A XVIII. század kezdetétől a XX. század elejéig terjedő (sőt: utóhatását tekintve a Székelyföldön még az 1950-es években is felbukkant), több hullámból álló Kárpát-medencei „betyárvilág” hosszú folyamából Seres István igencsak a legizgalmasabbat, a köztörténet szemszögéből is igen fontosat választotta könyve témájának. Vállalva a kutatási „hangyamunkát”, új szempontokat érvényesítve jutott nagyon fontos eredményekre. Kiváló gondossággal sikerült megvilágítania nemcsak Rózsa Sándor sajátos korabeli szerepét, hanem a szabadcsapat formájában maga köré gyűjtött „nemzetőr betyárok” társadalmának vonásait is. Megállapításait bizonyítja, az adathiányok miatti kétségeit nem tagadja. Eredményei jelentős hozzájárulások a forradalom és szabadságharc történetének átfogóbb, pontosabb ismeretéhez. Ráirányítják a figyelmet a szabadcsapatok további kutatásának fontosságára. Könyve értékes tényeket közöl arról, hogy előélete ellenére miért figyelhetett föl rá Szeged vidéke már a márciusi forradalom előtt a népi megítélésben elismert emberré, és miért emelkedhetett Rózsa Sándor éppen 1848-as szerepe nyomán nemzeti hőssé, a kiegyezés után bizonyos mértékig belpolitikai tényezővé is.
