Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Előzmények - A puszták fejedelme

dig Hódmezővásárhely közelében, a Kopáncsi pusztán ismét három cimborájával 13 marhát hajtott el. Kotolár Miklós szegedi városi kapitány november 9-én írt jelentésében „veszedelmes erőszakos rabló és gyilkos Rózsa Sándorénak nevezte. A kapitány még október 3-án hírt kapott, hogy Rózsa és cimborái Veszelka Péter tanyáján tartózkodnak, de Sándornak sikerült lóháton kitörnie, és elmenekült az üldöző pandúrok elől. A részletes jelentésből kiderül, hogy ekkor - „egy cim- borasdgba állva” a szabadkai származású Harkai Gyurkával és Nagy (Hernyózó) Jóskával - együtt „ostorozták” Szeged vidékét.10 Érdekes adalék, hogy a helybeli pusztázók fogták meg november 1-jén Har- kait a szegedi szeretője, Ördög Ferencné házánál. Később vidékünk visszatérő vendége lett, mivel 1849-ben Csongrád megye tömlöcéből sorozták be honvédnek, ahová ugyan még az ősszel visszakerült, bár szabadulása után ismét betyárkodni kezdett. 1835. november 22-én Rózsa András és a szegedi Kusza Bandi társaságában 65 marhát hajtottak el Adáról, de elfogták, és Zomborba kísérték őket, ahol Harkai hamarosan meghalt.11

Sándor nem sokáig tűrte az örökös menekülést, 1844. december 16-án írásos kérvénnyel fordult V. Ferdinánd császárhoz, melyben hátralévő büntetésének elengedéséért folyamodott. A beadványt ugyan nem ismerjük, de fennmaradt a szegedi elöljáróság ez ügyben, 1845. május 5-én írt levele az uralkodóhoz, melyből kiderül, hogy a szökése óta „pusztai betyár életet” élő Sándor a két algyői pusztázó és a Csanád megyei csendbiztos agyonlövése miatt nemcsak szülővárosa, hanem „több tekintetes megyék rendőrsége által «’’folyamatos üldöztetésnek volt kitéve. Ugyanakkor már a szegedi tanács is leszögezte, hogy bár a nagyközönség évek óta a legnagyobb gonosztevők egyikeként tartotta számon, a Rózsa viselt ügyeinek kivizsgálásával megbízott tiszti ügyész jelentéséhez csatolt iratok sem bizonyítják hitelt érdem2/