Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Előzmények - A puszták fejedelme
6. Rózsa Sándor lően a betyár bűnösségét. Ezért a szegediek azt javasolták, hogy miután végeztek a rá vonatkozó Csanád és Csongrád megyei terhelő iratok begyűjtésével, tűzzenek ki egy napot, amikor Rózsa személyesen megjelenik előttük, és ha a vádak valóban alaptalannak bizonyulnak, akkor a ki nem töltött büntetésére nézve valóban részesüljön uralkodói kegyelemben!12 A betyár felesége, Bodó Kata évekkel később, 1865. december 8-án beadott kegyelmi kérvényében is arra hivatkozott, hogy ura csupán a fiatalkori botlása utáni szökése következtében kényszerült — a szerinte - jogos önvédelemre, s a legnagyobb bűne, hogy nem volt elég bátorsága önként a törvény kezére szolgáltatnia magát. Eközben pedig más, valódi gonosztevők a legiszonyúbb tetteket követték el a neve alatt, s így vált ő - akaratán kívül - az „alvidék rémévé” {6. kép).13 A császár végül elutasította a kegyelmi kérvényt, 1845. július 5- én megparancsolták Csongrád megyének, hogy Szeged városával összefogva mindent kövessenek el Rózsa elfogatására. Erre azonban a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem került sor. 1846 januárjában pl. három pusztázó karta meglepte egy lakodalomban, de sikerült egérutat nyernie. A sikertelen amnesztiakérést követően folytatta betyárkodását, és többnyire Veszelka Imre táraságában számos nagyobb horderejű bűncselekményt követett el. Áldozataik leginkább módos tanyasi gazdák voltak, így 1845—1847 között több alkalommal hajtottak el marhákat a Kiskunságból (Halas), valamint Csanád (Makó) és Bács-Bodrog (Bajmok, Zenta) megyék területéről; egy híradás szerint pedig 1847-ben egy Szeged alsóvárosi paraszt két lovát vitte volna el Rózsa. A legnagyobb rajtaütésük az 1847. szeptember 26-i moholi rablótámadás volt, amikor Sándor kilenc álarcos emberével 10 000 forintot vitt el a község elöljáróságának széfjéből. Ez alkalommal csak komoly tűzharc árán Előzmények