Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Újra itthn - A csapat feloszlása

feloszlása

Rózsáék a Krassó megyei kiruccanás alatt valószínűleg nem is tudtak Vadász Manó Damjanichhoz írt leveléről, annak tartalmáról és eredményéről viszont a Nagybecskerekre való visszatérést követően rögtön értesülhettek. A szegedi polgármester igazolására már Damjanich sem tarthatta vissza a csapatot, és el kell ismernünk, hogy a betyárok krassói kicsapongásai után — s itt nem csupán az ezeresi vérengzésre gondolunk, melynek híréről addigra az egész Bánátban tudtak - nyilván ő maga is igyekezhetett minél gyorsabban megszabadulni tőlük.

Jelenlegi ismereteink alapján sem a csapat hazaindulásának, sem a megérkezésének pontos idejét nem tudjuk, viszont Egressy Gábor november 27-én írt levelében már ismertette Szegedről Kossuthtal a csapat „ felbomló félben léteié”-1, valamint azt, hogy Rózsa Bánhídy Imre kapitánnyal együtt Pestre készül, hogy személyesen számolhassanak be az OHB elnökének.277 Annyi biztos, hogy december 4-én Bánhídy már otthon volt, és pusztapéteri birtokáról válaszolt Egressy megkeresésére. A levélből megtudjuk, hogy a csapat az alvi- déki táborból egyenesen hazatért Szegedre, ahol Bánhídy kapitány felsorakoztatta „legényeit” a vár terén, és mindenkitől beszedette a korábban Szegeden részükre átengedett kincstári fegyvereket: a pisztolyt és a karabélyt.278 A fegyverek beszedéséről Korda János szegedi térparancsnok 1849. január 3-i elismervénye is beszámol, de az esemény idejét ő sem közli.279 Ha figyelembe vesszük a leutazás idejét, miszerint az október 25-én elindított csapat 28-án ért NagybecsŰjra itthon