Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Az alvidéki táborban - A szabadcsapat Versecre érkezése - A lagerdorfi ütközet

nyünk szerint a történetíró rosszul értelmezi a forrást. Mi arra gyanakszunk, hogy az ugyancsak felégetett Lagerdorfban épen maradt húsz ház köszön vissza Gracza adatában. Leírását több helyen kétkedéssel kell fogadnunk: Damjanich jelentésének idézésekor pl. olyan mondatot tulajdonít az alezredesnek, amely sem az eredeti kéziratban, sem annak néhány nappal később megjelent formájában nem szerepel. Rózsa szerb lakossággal való kapcsolatát regényes formában megörökítő leírásban a gyerekek arcának cirógatását ugyanúgy nem támasztja alá semmi, mint a szegény özvegyasszonyt kifosztó legény helyszínen való saját kezű agyonlövését.

Az összecsapásban Rózsa kétségkívül hősies szerepe meghozta az általános ismertséget a betyárcsapat részére. A magyar táborban népszerűségük és elismertségük is megnőtt, az ellenség körében viszont egyre félelmetesebb hírük lett. Ezt jól jellemzi Tóth Mihály szegedi főbíró három nappal később írt beszámolója is, miszerint a betyárok Lagerdorfnál „nagy bátorsággals harciasán ” viselték magukat, és tőlük „igen félnek a rácok”.m

A magyarokkal szemben ellenséges érzülettel viselkedő hazai nemzetiségekre természetesen az utóbbi hozzáállás volt jellemző. A Gaze- ta de Transilvania című, Brassóban megjelenő román lap november 22-i számában a magyarok elmondhatatlanul kegyetlen cselekedeteinek felsorolásakor a következőt írták: „Lagersdorffalut felégette a híres lator, Rózsa bandája, amely latrot a magyarok ilyen célokra használtak fel, a férfiakat, nőket és gyerekeket kivétel nélkül lekaszabolták, köztük egy 79 éves nyugalmazott tisztet is a feleségével. Röviden, ebben a háborúban a barbárok semmilyen vonatkozásban sem tartották tiszteletben a népjogot. ”2U

Még érdekesebb a verseci Petko-Ivanovic iparoscsalád naplójában szereplő leírás, amit Zivan Petko-Pavlovic (1796-1871) csizAz alvidéki táborban