A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyve I. kötet (Békéscsaba-Gyula, 2010)
Szatmári Imre: A Munkácsy Mihály Múzeum története (1899-2009)
gusként a tárgyak begyűjtését, adataik feljegyzését és a tárgyak bemutatását, vagyis kiállítások rendezését tartotta elsődleges feladatának. A képzőművészeti tár vezetését 1930 körül Mokos József (1892-1972) festőművész, a polgári iskola tanára vette kézbe, s változatos és színvonalas képzőművészeti kiállítási programokat szervezett. Atermészetrajzi tár gyűjteményének gondozásával megbízott Tarján Tibor (1879-1945) ügyvéd a múzeum munkájába már egyetemistaként bekapcsolódott. Autodidakta ornitológusként a madártani gyűjtemény létrehozásával alkotott maradandót, s publikációi is sok jelentős, megbízható és értékes adatot tartalmaznak. A múzeumnak az 1930-as években gyűjteménygyarapításra fordított kimutatásai megmaradtak, így pontosan lehet tudni, hogy 1931 és 1938 között összesen 4800 pengőt fordítottak különböző tárgyak vásárlására, a különböző múzeumi tárak fejlesztésére, gazdagítására. Ebből legtöbb, 1800 pengő a képzőművészeti tárra jutott, 1400 pengőt költöttek a természetrajzi tárra, 1047 pengőt a néprajzi gyűjteményre, s csak elenyésző összeget a régészetre, érmek és történeti tárgyak vásárlására. Nem csoda hát, ha az 1930-as években a régészeti kutatások számában, tudatosságában és a régészeti gyűjtemény fejlesztése terén az Imp- lom József által vezetett gyulai múzeum megelőzte a békéscsabai múzeumot. Az utóbbiban a tárgyak száma az 1912. évi 1573 darabhoz viszonyítva 1945-ben is csak 1600 körül mozgott. A múzeum néprajzi gyűjtése ennél jóval jelentősebb arányú volt, mely nemcsak Rell Lajos rendszeres gyűjtőmunkájának volt köszönhető, hanem Linder László bekapcsolódása is új lendületet adott a múzeum ezen - akkor mindenképpen meghatározó - gyűjtési és kutatási területének. 1935 és 1938 között például évente 40-80 tárgyat sikerült vásárolni a néprajzi gyűjtemény gyarapítására. A tudatos gyűjtésnek köszönhető, hogy az 1912-ben 414 db tárgyat magába foglaló néprajzi anyag darabszáma 1945-re 800-ra emelkedett. A történeti emlékek ebben az időben a régiségtárhoz vagy az ereklyetárhoz tartoztak. A legjelentősebb gyarapodást a Munkácsy-hagyaték múzeumba kerülése jelentette, amely önmagában is kalandos történet. Fentebb már volt arról szó, hogy a Békéscsabai Múzeum-Egyesület vezetősége közvetlenül Munkácsy Mihály halála után levelet írt a festőművész özvegyének, kérve őt, juttasson a csabai múzeumnak is a hagyatékból valamit. Az özvegy meg is ígérte ezt, s végrendeletében sem feledkezett meg ígéretéről. A múzeumnak szánt hagyatékot Celile von Bamewitz, Munkácsy unokanővére 1917-ben (az első világháború idején) az Országos Szépművészeti Múzeum közvetítését kérve küldte el Csabára. Oda azonban csak a küldeményről szóló értesítés jutott el, s arról is még azelőtt megfeledkeztek, mielőtt valaki foglalkozni kezdett 28
