Cs. Szabó István: Református temetés, temetők, sírjelek a Körösök és a Berettyó vidékén (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Közösségi temetés

ebídet, megkérdezte tüllük: Vacsorára mi legyík? Paprikás hús vagy paszúlyleves füstölt hússal? Meg hát tyúkot, juhot, növendíkmarhát vágtak, kinek mi állott a módjába. A sírásók osztán hivatalosok vé­tók a torba is. Ott osztán sok esetbe danolásba, mulatozásba futott a vígé, különösen, hafijatalvóta halott, menyasszonysorba való lyány, akkor ífél fele táncoltunk is, ellaktuk a lakodalmát. Az öreg Rigó Gál gazda, aki három fi ját vesztette az első háború harcterein, az egyikrűl, Zsigárúl van a gyomai hősi emlékmű mintázva fényképrűl, ugy rendelkezett, hogyha ű is meghal, akkor egyik fija ünneplő hím­zett bundáját, másik fija báránybűr kucsmáját, harmadik fija kalap­ját temessík el véle, hogy legalább így együtt lehessenek odaátal. Az idő tájt sok Hlyen öreg szülő rendelkezett illyenformán"?° Gyulaváriban régen „sokan mentek ki sírásni ismerősök, jó­barátok, szomszédok korán reggel a temetés napján a temetőbe. A gyászos háztúl vittek ki nékik ételt-italt, ugyancsak ők voltak a sírbehúzók is, a lapátos emberek". Padmalyos sírt ástak, amely­ben az asszony a férje jobb oldalára került, így amelyikőjük előbb halt meg, az került a padmalyba. „A fej fájuk fent meg ippen a fordítottja vót - ha szembe állott véle az ember - a lenti állapot­nak. Ugy alkalmazták a sírásást, hogy a halott a falu fele nízzen (ez a keleti irány - Cs. Sz. I. megjegyzése)." A sírásás közben talált csontokat „összehúzták" az új sír sarkába. Az 1980-as évek közepe óta a „temetőcsősz és két segédje ássa a sírokat" ? { Komádiban sokan mennek ki „sírásni vendégek, barátok, s pad­malyt ásnak még ma (1984-ben - Cs. Sz. I. megjegyzése) is". A sír­ásóknak „pájinkát", kenyeret, szalonnát visznek ki a temetőbe. Az el nem fogyasztott ételt-italt odaadják a temetőcsősznek, de „ez elíg ritkán fordul elő". Elhantolásnál ugyancsak „űk lesznek a sír­behúzók is. Hónuk alatt lapáttal, kapával mennek kifele a temetőbe, minél többen vannak, annál nagyobb a tiszteletadás a halott iránt. Ugyanilyen tiszteletadásnak számított az is, hogyha mentül hosszabb 30 Baráth József közlése, Gyoma. 31 Katona Gyula református lelkipásztor közlése, Gyulavári.

Next

/
Oldalképek
Tartalom