Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)
Emlékülés Hódmezővásárhely, 1988. március 6. - Egy ásatási segédmunkás emlékei (Dömötör János)
menyeként azonban nemcsak gyarapodott közel ötvenezer tárggyal a múzeum régészeti gyűjteménye, hanem tudományos publikációinak eredményeként az itteni leletek, köztük a Kökénydombi, a Gorzsai Vénusz, az oltár, az alakos gabonatároló edények a régészet nemzetközileg is ismert, számon tartott, sokszor reprodukált értékeivé váltak. Az eredményes feltárásokat lehetővé tevő támogatásban a város későbbi polgármesterének, akkori polgármesterhelyettes főjegyzőjének komoly és elismerést érdemlő szerepe volt. Endrey Béla kulturális érdeklődése, tudomány és művészet iránti érzékenysége a régészet felkarolásán és azon túl, hogy az ásatásokat minden évben személyesen is meglátogatta, abban is kifejezésre jutott, hogy az 1934-ben megalakult Tornyai Társaság működéséhez is rendszeres és tisztes támogatást adott Hódmezővásárhely város. (Zárójelben megjegyezve: Endrey Béla megítélését két tény és körülmény árnyékolta: A munkásmozgalmi vezetők túlnyomóan egyéniségének némi fennhéjázást sem nélkülöző dzsentris vonását vették észre, közéleti pályájának megítélésére pedig az is árnyékot vetett, hogy a helyi jobboldali körök, megszabadulni akarván tőle, 1944. március 19-e után Baja főispánjává neveztették ki.) Működésének árnyaltabb bemutatása a helyi művelődéstörténet egyik feladata. A Banner professzor által vezetett vásárhelyi ásatások sorában Nagytatársánc a többitől eltérő, sajátos helyet foglalt el, a vállalkozás mérete és karaktere miatt. Addig ugyanis Banner professzor temetőket tárt fel, most pedig egy 12 km 2 nagyságú területen fekvő földvár kutatását, feltárását tűzte ki célul. További sajátosságát képezte a nagytatársánci feltárásnak az is, hogy ebben a Bethlen Gábor Gimnázium 7. és 6. osztályát végzett diákjai vettek részt, önkéntes jelentkezés alapján. A diákok — Banner professzor kifejezésével élve — „önkéntes munkatáborának" létrejöttében minden bizonnyal motiváló szerepet játszottak az először 1938-ban országosan elindult önkéntes főiskolai munkatáborok. A 17 diák egyikeként magam is részt vettem az ottani munkálatokban. Átnézve a diákok névsorát és a résztvevők szociális összetételét, úgy tűnik, hogy a tudásszomj mellett a napszámbér is ösztönzőleg hatott a jelentkezésre. Nincs a résztvevők között egyetlen orvos, ügyvéd, kereskedő gyereke sem, szinte kivétel nélkül a kistisztviselői, kisiparosi, paraszti világból jöttek. Engem személy szerint az érdeklődésen túl az is ösztönzött a jelentkezésre, hogy két legjobb diákkori barátommal együtt lehettem. Az ásatás tanár vezetője Csatári Endre dr. volt, aki jól szót tudott érteni a diákokkal. Egyébként is közvetlen, kicsit bohém egyénisége itt teljesen feloldódott, atyaivá vált. Banner professzornak Párducz Mihály tanársegéd és Foltiny István tanárjelölt voltak a segítői. Kettőjük közül talán a korbeli közelség miatt is szinte baráti, „haveri" kapcsolatba kerültünk Foltiny Istvánnal. Az „írás szerint" dr. Banner Benedek, Banner professzor testvére, és Bálint Alajos adjunktus is részt vettek az ásatáson, azonban rájuk, ottani jelenlétükre már nem tudok visszaemlékezni.
