Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)
Emlékülés Békés, 1988. március 1. - Banner János és a Békés megyei múzeumügy (Dankó Imre)
Banner János és a Békés megyei múzeumügy DANKÓ IMRE Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy Banner János professzor születése századik évfordulójának megünneplésére készülve szólhatok Banner János és a Békés megyei múzeumügy kapcsolatáról. Nem akarván életrajzi adatokkal kezdeni, se a muzeológia szempontjából alapvető két tudományág, a régészet és a néprajz felől megközelíteni a kérdést, márcsak azért se, mert emlékülésünkön avatott előadók fognak szólni a régész és a néprajzos Banner Jánosról. Ezek helyett a megközelítési lehetőségek helyett saját maga önéletrajzszerű vallomására utalok gyermekkoráról, ami igen érdekes, és éppen Békés város művelődéstörténete szempontjából fontos fotóillusztrációkkal a Békési Élet legutóbbi számában jelent meg. 1 Ez a visszaemlékezés arról ad végül is számot, hogy Banner János már gyermekkorában is gyűjtő ember volt. Minden történeti adatot, anyagot gyűjtött, s amint az említett visszaemlékezésben láthatjuk is, már diákkorában afféle tanulmányi raktárszerű, üveges szekrényben őrzött történeti-régészeti gyűjteménye volt. Az sem csoda, hogy rendkívül fejlett filológiai érzéke következtében a szaktudományaiban végzett állandó, folyamatos tanulás, elmélyülés mellett vagy azzal párhuzamosan, bibliográfiával is foglalkozott. Neki köszönhetjük az egyik legkorszerűbb, a szaktudományi kérdéseket nem lokálisan bemutató, hanem legalább közép-európai összefüggéseiben tárgyaló szakbibliográfiánkat (A Közép-Duna-medence régészeti bibliográfiája. 1961., amit tanítványával, Jakabffy Imrével közösen jelentetett meg, majd pedig Jakabffy folytatta.) Mindezzel azt akarom hangsúlyozni, hogy Banner János alapvető tulajdonsága volt a gyűjtés. Márpedig a gyűjtés a muzeológus legfőbb feladata. Banner János ásatásait is elsősorban gyűjtéseknek fogta föl és bár a leletanyag tudományos feldolgozását is alapvető fontosságúnak tartotta, leglényegesebb feladatnak a leletanyag megmentését, megtisztítását, restaurálását, konzerválását, szakszerű nyilvántartásba vételét, az állagmegóvás szempontjából jó helyen, biztonságos és hozzáférhető módon való őrzését ( raktározását) tekintette. Talán furcsáiható, ha azt mondom, hogy