Szabó Ferenc szerk.: Banner János emlékezete (Békéscsaba – Szeged, 1989)

Emlékülés Békés, 1988. március 1. - Banner János és a Békés megyei múzeumügy (Dankó Imre)

Banner János ásó, ásató régész volt. Hiszen a köztudatban úgy él, hogy a régész ás, ásatást végez, vezet. A valóságban azonban — mint tudjuk — nem egészen így van. Mindenesetre elképzelhetetlen volt Banner János számára a tudományos tevékenység minden fajtája, fázisa muzeológiailag nem kellően ellátott, őrzött tárgyi anyag nélkül. Véleményem szerint Banner János elsősorban muzeológus volt. Az eddig elmondottakon kívül különben erre engednek következtetni életrajzi adatai is. A kolozsvári történelem—földrajz szakos egyetemi hallgató, 1910-ben végezte el az egyetemet és korábban doktorált, még ugyanebben az évben, azaz 1910-ben, mintsem, hogy 1911-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. A kolozsvári egyetem békési-bihari indítású történész professzora, Márki Sándor, volt rá meghatározó erejű és elkötelező jellegű hatással. Márkiban nemcsak a földit, hanem a hozzá hasonló gyűjtőszenvedélyű tudóst is tisztelte. Márki Sándor óriási adatbázissal dolgozó történész volt. Lenyűgöző anyag-adatgazdagsággal írta meg pozitivista szemléletű munkáit, tartotta nagy érdeklődéssel kísért előadásait. Márki Sándor, aki 24 évesen írta meg és adta ki Sarkad történetét, vált Banner János eszményképévé és vált hatása alatt történésszé; a történelem komplex voltának megfelelően régésszé is, történész-művelődéstörténésszé (néprajzossá) is. Régészeti szakismereteit is a kolozsvári egyetemen szerezte. Nem is annyira az egyetemen, mint inkább az Erdélyi Múzeum Régészeti Tárában, ami aztán a későbbiek folyamán is fontos szerepet játszott életében. Nagyon rövid makói tanárkodás után, még 191 l-ben Jászberénybe került gimnáziumi tanárnak. Azonnal felvette a kapcsolatot a jászberényi múzeummal — az ország egyik legrégibb múzeumával — és 1913-ban már a Jászberényi Múzeum „őre" volt. Mint Jászberényi múzeumör kapcsolódott be a kor muzeológusképzésébe: 1914-ben részt vett a Múzeumok és Könyvtárak Országos Központja által rendezett nagyhírű muzeológus-tanfolyamon, ahol régészet—néprajz szakos végbizonyítványt kapott. A tanfolyamon való eredményes részvételhez nemcsak mint jászberényi múzeumör szerezte meg a szükséges előképzettséget, gyakorlatot, hanem azzal is, hogy 1913-tól, tehát jászberényi múzeumőrsége kezdetétől fogva, rendszeresen visszajárt Kolozsvárra és ott az Erdélyi Múzeum Régiségtárában gyakornokoskodott. Egészen 1917-ig, mindaddig, amíg arra egyáltalán lehetősége volt. További muzeológusi pályája, tevékenysége szempontjából is meghatározó jelentőségű volt, hogy 1920-ban a szegedi főreáliskola tanára lett. Szegeden azonnal bekapcsolódott az odamenekült kolozsvári és ott újjászervezett egyetem munkájába. Érdekes, hogy 1922-ben Magyarország tárgyi néprajzából szerzett magántanári habilitációt. Banner János muzeológusi pályája értékelésénél, de egyébként sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy első komoly tudományos elismerését, mint etnográfus, mégpedig mint a magyar, közelebbről a békési nép anyagi kultúrájával foglalkozó etnográfus kapta. De azonnal váltott is. 1929-ben már mint régész kapott címzetes nyilvános rendkívüli egyetemi tanári besorolást. 1937-ben lett nyilvános rendkívüli tanár és egyben az egyetemi régiségtudományi tanszék vezetője, hogy még abban az évben, tehát 1937-ben, egyetemi nyilvános rendes tanári kinevezést is