Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Helytörténet - Dankó Imre: Szeged megrohanásának előkészítése Gyulán 1552-ben
ugyancsak nem jelzi a gyűlés helyét, pedig Békés megye történetéről irt nagyszabású összefoglalásában ennél a résznél kezdett egy olyan indoklásba, amit gyűlésünk helyének meghatározása lényegesen megkönnyített volna.9 Scherer Ferenc óvatosan ír a gyűlésről, csupán azt mondja, hogy Gyula alatt tartották.10 A gyűlés színhelyének megállapításához a legvalószínűbb adatunk Ámhát pasától származik. Ámhát egyik, 1552. május elején, a filippopohsi táborból írt levelében ugyanis azzal vádolja Patócsy Ferencet, hogy Szeged megrohanása ügyében Gyulán gyűlésezett a „latrokkal” és Ferdinánd híveivel.11 Ámhát pasa levelén kívül a korabeli körülmények is igazolják, hogy a Szeged megrohanását előkészítő gyűlés Gyulán és nem Aradon volt. Gyula vára ekkor Patócsy Ferencé volt. Patócsy — Czibak Imre unokaöccse — 1542, Miklós bátyja halála óta bírta a gyulai várat. Patócsy Miklós 1541-ben, a gyalui egyezségben hűséget fogadott Ferdinándnak. Ferenc azonban csak azzal a feltétellel volt hajlandó a gyalui egyezséget elfogadni, ha a rendek kieszközlik számára Ferdinándnál, hogy megmaradhasson Gyula és Világos várainak birtokában.12 Minthogy azonban Ferdinánd sorra kitérő választ adott, Patócsy gátolni igyekezett a gyalui egyezség végrehajtását. Ferdinánd huzavonái igen kedvezőtlen helyzetet teremtettek ezen a vidéken; lehetőséget adtak a török terjeszkedésére. Az 1543. évi gyulai országgyűlésen ezért aztán már alig esett szó Ferdinándról; Szeged eleste után pedig a környező vidék nemessége levonva a kialakult helyzetből adódó tanulságokat Erdélyhez csatlakozott. Patócsy ugyan még továbbra is eljárt Ferdinándnál Gyula birtokában hagyásáért, de kevés eredménnyel. Patócsy véglegesen csak Izabella távozása után, 1551-ben, amikor Ferdinánd seregei bevonultak Erdélybe, állt Ferdinánd mellé. Szolgálatait Fráter Györgyön keresztül ajánlotta föl Ferdinándnak. Így gondolta Gyulát megtarthatni birtokában. Ugyanakkor a török nem nézte tétlenül Erdély megszállását és általános támadásra gondolt. Ezekben a napokban igen megnőtt Gyula stratégiai jelentősége; a török előnyomulás útjában az egyetlen komoly erősség volt ezen a tájon. Castaldo, Ferdinánd Erdélybe küldött fővezére, felismerte Gyula jelentőségét és nagyszámú katonaságot küldött Gyula alá. Ezek egyrészét azonban (Zierotin Károly seregét és Patócsy 250 lovasát más seregrészek mellett) afelőli félelmében, hogy Fráter György (1551) meggyilkolása miatt felkelés tör ki, hamarosan Erdélybe rendelte. 1552. január végén olyan hírek terjedtek el, hogy a török Gyula ellen készül. Ezekre a hírekre Castaldo január végén Gyulára küldte Bakics Pétert, Horváth Bertalant és Oppersdorf Jánost csapataikkal, valamint visszaküldte Zierotin Károlyt is és a Patócsy 250 lovasát is; február közepén pedig újabb katonákat, 1000 huszárt és 1500 vértest küldött Gyula megsegítésére.13 Erre a nagyarányú segítségre szükség is volt Gyulán, mert Patócsy ekkor már súlyos betegen feküdt várában, környezete pedig, elsősorban násza Bebek Ferenc és veje Bebek György maguknak megszerezve Gyulát, inkább a töröknek akarták átadni, mint Ferdinándnak. A város lakossága se volt Habsburg-párti s emiatt sok összeütközés is volt a polgárság és a vár között. Félő volt, hogy Gyula elvész a Habsburgok számára. 8 Márki i. m. 546. oldalának jegyzete. Ezt Márki külön ki is emeli. 9 Karácsonyi János: Békésvármegye története. I. Gyula, 1896. 125. 10 Dr. Scherer Ferenc: Gyula város története. I. Gyula, 1938. 122. — Scherer hivatkozik Veress Endre után Ámhát basa Patócsynak küldött szemrehányó levelére (Gyula város oklevéltára. Gyula, 1938. 184.). 11 Történelmi Tár 1892. évi évfolyam 147. alapján idézi Reizner i. m. I. 121. és Veress Endre: Gyula város oklevéltára. Gyula, 1938. 184. — Ez utóbibi helyen Veress Endre megjegyzi Zsilinszky Mihályra hivatkozva (Csongrádmegye története I. Budapest, 1897. 176.), hogy a gyűlés Gyulán volt és azon Tóth Mihály volt szegedi bíró, Áldana Bemét kapitány, Bakics Péter, Dóczy Miklós, Densffy István, Horváth Ferenc, Perez Alfonz, a temesvári magyar lovasok vezére, valamint a sziléziai Oppendorf Ádám vett részt. 12 Dr. Scherer i. m. 119. 13 Dr. Scherer i. m. 121—il2e. Idézi a Békésvármegyei Régészeti és Mívelödóstörténelmi Társulat Évkönyvének XVI. kötetét 80., valamint dr. Veress 1. m. 174. 68
