Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Helytörténet - Implom József: Toronyi Tamás
Eckhardt — abban a XVI. vagy XVII. századi históriás énekben, amely Vörös Mihály versének alapjául szolgált, az énekmondó Toronyi Tamás élete folyását és hősi halálát a gyulai vitéz hozzátartozóinak megbízásából az ő adataik alapján a hősre nagy mértékben kedvezően írta meg.20 Eckhardt sejtése helyesnek bizonyult. Kemény János erdélyi fejedelem 1657—58-ban tatár fogságban írt Önéletírásában részletesen ismertette családja származását. Édesanyjáról ezt írja: Édesanyám volt Tornyi Zsófia, kinek atyja, Tornyi Tamás Gyulában lakott, igen híres vitéz, s nagy főember volt. Első halálos kópiatörése, bajt-viadala akkor Aradban lakott Deli Huszajn híres törökkel tizennyolc esztendős korában szerencsésen volt; azután is sok jeles dolgai. Onnan hívattatott be Erdélyben lugasi és karánsebesi bánságra, adván melléje az pusztakamarási, magyargáldi akkori időben szép jószágokat nehány falubeliekkel. Az anyámnak anyja volt Toldi Petronella, Istvánnal egy volt, kiből való a híres Toldi família, kik közül való volt amaz nagyerejű, híres vitéz Toldi Miklós.21 Ez az adat első pillantásra megmagyarázhatná, hogy kiknek volt szüksége arra, hogy az ismeretlen költő Toronyi Tamás viselt dolgait száz évvel gyulai vitézkedése után a vitézre ily kedvezően alakítsa, és őt az 1566. évi gyulai várostrom középpontjába állítsa. Csakhogy Kemény János erdélyi fejedelem azt írja Önéletleírásában, hogy nagyapja „Gyuláról hívattatott be Erdélyben lugosi és karánsebesi bánságra”, tehát Gyula vára elestekor már nem is volt a várvédők között. Egyébként is, ha valóban Kemény fejedelem vagy családja íratta volna meg Toronyi Tamás hőstetteit, aligha képzelhető, hogy nagyapjuk hősi halálával végződjön a költemény. Amíg tehát egyrészt megállapítottuk, hogy Toronyi Tamás előkelő ember, Kemény fejedelem nagyapja volt, az a kérdés, hogy ki íratta meg a gyulai vitéz életét reá nézve ily kedvezően, továbbra is megoldatlan marad. 6. „A többi, Istvánffynál nem szereplő neveket: Morónyi Balázs, Füleki László és Szécsényi Lajos neveit nem leltük meg a lovas-katonaság listáin — írja Eckhardt —. Füleki előbb szalontai hadnagyként tűnik fel, s talán ezért hiányzik a lajstromból. Morónyi gyanúsan rímel Toronyival, s talán Vörös Mihály kitalálása. Szécsényinél a Lajos keresztnév. . . ebben az időben nem volt divatos, viszont a gyulai vitézek lajstromán találunk egy Lajos Mihály és egy Lajos Imre nevű vitézt (Veress E. id. h. 358), s így feltehetjük, hogy ezek egyikéről van szó, s mivel Szécsényből jöttek Gyulára, hívták Szécsényinek őket.”22 Véleményünk szerint az egykorú történetíróknál nem szereplő két gyulai vitéz, Morónyi Balázs és Szécsényi Lajos, továbbá Tamás rokona, Varsányi Ádám, a tamásdai Baranyi és végül Borzó Sebestyén gyulai orvos gyulai vagy környékbeli ember lehetett, nevük legalább is erre vall. Morónyi (helyesen valószínűleg Moronyi) Balázs gyulai vitéz neve hihetőleg azonos a Muronyi névvel. Ilyen nevű család már a XV. század első felében élt Békés megyében.23 Szécsényi-család is élt Gyula környékén. Az 1553-i jegyzőkönyvben a szénási kárvallottak közt olvassuk Szécsényi János nevét (Joannes Zeechen).24 A gyulai uradalom 1559. évi urbáriumában is találkozunk ezzel a névvel a szénási lakosok közt (Joannes Zechieny).25 20 Eckhardt i. m. 62. 21 Kemény János önéletleírása. Pest. 1856. 7. 22 Eckhardt i. m. 62. 23 Karácsonyi János, Békésvármegye története. Gyula, 1896. III. 100, 156—157 közt. 24 Veress i. m. 216, 229. 25 Veress i. m. 289. 64
