Dankó Imre (szerk.): A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubíleumi Évkönyve Erkel Ferenc születésének 150. évfordulójára (Gyula, 1960)
Az Erkel-jubileum - Újfalussy József: Erkel Ferenc öregsége
Erkel Ferenc öregsége Ujfalussy József Budapest Évfordulókon mindig megmozdul a lelkiismeretünk. Nagyjaink hagyatékának áttekintése arra is késztet, hogy magunkkal is számot vessünk: hogyan gazdálkodtunk az örökséggel. Különös háborgásra van oka lelkiismeretünknek Erkel Ferenc évfordulóin. Maróthy János Erkel stílusát elemző alapos tanulmányának „Következtetések” című fejezetében1 ingerült és summás képet tár elénk Erkel műveinek, kéziratainak sorsáról. Ezt a sorsot talán legszembetűnőbben a Bánk báné jelképezi, amelynek különböző átdolgozásait az eredeti partitúrán hajtották végre a színházi utódok. így az eredeti fogalmazást aligha lehet valaha is előásni a betoldások és ragasztások vastag rétege alól. Ugyanígy nem lehetett •— állapítja meg Maróthy is — az István király teljes eredeti kéziratának sem nyomára jutni.2 A kéziratok helyzete, állapota, a Bánk bán után írt Erkel operák előadása tekintetében azóta sem történt jelentős változás. A kéziratok kritikai-filológiai feldolgozásához mindenesetre alapos tanulmányban látott hozzá végre Somfai László.3 Munkájának tanulságait később még érintem. Ha elgondolkozunk azon, hogy Erkel Bánk bán után írt operái általában alig értek meg néhány előadást, hogy alkalomszerű feltámasztási kísérletek (Brankovics, István király) sem tudták őket a színpadon tartani, s hogy a tartós sikerű Bánk bán is időről időre újabb és újabb átdolgozásokon megy keresztül, nem térhetünk ki a kérdés elől: mi az oka, hogy Erkel operái nem jutnak több szóhoz operaszínpadainkon? Az első, felületes pillantás Erkel életpályájára a gyakorlati színházi ember sorsát tárja elénk. Kolozsvári pályakezdés jegyezte el a születő magyar zenés színpaddal, a pesti magyar színjátszás reformkori fejlődése bontakoztatta ki tehetségét. A pesti német és magyar színházak, a Nemzeti Színház repertoárja megismertette a kor divatos olasz-francia operatermésével, a reformkori Pest légköre pedig a magyar zene kezdeti eredményeivel. A színházban találkozott Egressy Bénivel, aki színházi tapasztalatai alapján szövegkönyveket is írt, magyar drámai művek átdolgozásait. Tőle kapta Erkel a Báthori Mária, a Hunyadi László és a Bánk bán szövegkönyvét. Ügy látszik, Egressy halála után Erkel nem talált megfelelő szövegkönyv írót. Az operai divat is új drámai és zenei igényeket állított vele szembe. Ő maga begyepesedett, nem fejlődött, megmaradt ósdi manirjai mellett, a kritikusok és pályatársak figyelmeztetései ellenére. Mivel lassan is dolgozott, házi des*pota módjára fogta be zenében nevelkedő fiait mind több és több munkára, partitúrái kidolgozásában.4 Azok áldozatosan követtek el minden tőlük telhetőt, hogy apjuk töredékes, régimódi vázlatait legalább a hangszereléssel, tetszetős 1 Maróthy János: Erkel operadramaturgiája és az opera fejlődésének néhány kérdése, zenétudományi Tanulmányok, II. Budapest 1954, Akadémiai Kiadó. — 173. 1. 2 Most, hét évvel később már arról legalább beszámolhatunk, hogy a Bánk bán zongorakivonata időközben megjelent a Zeneműkiadó Vállalatnál, az Operaházunkban jelenleg játszott alaknak megfelelően (1939-es, illetve 1950-as átdolgozás). 3 Somfai László: Az Erkel-kézáratok problémái. Budapest I960, kézirat (előkészületben a Zenetudományi Tanulmányok IX. kötete számára). 4 Somfai idézett tanulmányának érdekes megállapításokat köszönhetünk a „családi műhelye” működéséről. ... .>>.(•• 21
