Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849

- 45 -hoz fordult és előadta, hogy Dombiratost 1000, Apácát 1500, Pitvarost közel 3000 lakosával, /ez a szám túlzás, az 1850-as évek elején a lakosság száma 2080 fő volt/ télviz idején kényszeríti a kamara házaik lebontására. A telepek a pusztákon a kamara elnézése vagy megegyezés folytán, de tudtával létesültek.Közel 30 év alatt hozzájárultak a közterhekhez, mint a többi úrbéres község. Mit szülhet az ily szigorúság? Teszi fel a kérdést a megye. Dombiratos esetében még külön is kérelmezik a felszólítás hatálytalanítását. Dombiratost ugyanis azzal az indokkal akarják a terület elhagyására kényszeríteni, mert Vodiáner Rudolf főhaszonbérlónek nem volt joga a területet a dombiratoslaknak, mint alhaszonbérlöknek kiadni. A telep 14 és fél évvel ezelőtt létesült, nem űzhetők el télviz idején, hova teszik dohányukat? Az apácaiak Is feles dohánytermesztők, mégis elűznék őket? A megye ekkor is megismételte, hogy a telepeket legfelsőbb oltalom alatt meg kell tartani, hogy "úrbéri lábra tétessenek" /84/.

A kamara elállt a szándékától és nem űzte el a telepeseket. 1843 szeptember 16-án megtartott megyei közgyűlésen a pltvarosiak újabb kérelmét ismertették. Ebben urbéresitett község alakjában való megmaradhatásuk érdekében arra kérték a megyét, hogy a kérésük teljesítését adják utasításba az országgyűlési követeknek és az együtt ülő törvényhozó testület által a királynál eszközöljék ki /85/. Nem akadtunk nyomára, hogy a Csanádmegyei követeknek adtak-e ilyen utasítást? A december elején tartott közgyűlésen azonban felolvasták a Helytartótanács szeptember hő 19-én kelt leiratát, amelyben az eddigi előterjesztésekre válaszolnak. Közlik, hogy a pitvarosiakat urbéresitési kérelmüktől elmozdítják és meghagyásuk a kincstári pusztán a dohánytermesztés elfogadásához van kötve /86/.

A kamara következtésen keresztülvitte akaratát. Jő alkalom kínálkozott erre 1843-ban, amikor uj szerződést kellett kötni. A községet a kincstár a dohánytermesztésre tovább nem erőltette. Legalábbis ez tűnik ki az 1843 december 15-én 12 évre megkötött szerződésből. A szerződésben az urbériség bevezetése iránti kérésnek a lehetőségét is tiltották /87/.

A község még a tiltó rendelkezésbe sem nyugodott bele. 1845-ben megint csak folyamodtak az urbéreaitésért és a kérelmet a megye ismét támogatta.A Helytartótanács is továbbította a kérelmet a kancelláriába, és rajta keresztül is kapta vissza a megye azzal, hogy legfelsőbb parancs következtében azon meghagyással küldik vissza a kérelmet, hogy a folyamodó községet a kincstári uradalommal 1843-ban 12 évre kötött haszonbéri szerződéshez való alkalmazkodásra utasítsák /88/.

Az 1848-as forradalmi mozgalmak nem hagyták érintetlenül a kertészközségek lakóit. Csanád megye úrbéres községeiben és a telepitvényeken a lakosok kezdték az úri haszonvételeket gyakorolni. Ezzel a regálék bérlőit károsították meg. A kamara a szükséges lépéseket megtette a megyénél a károsodott haszonbérlői érdekében. A nagylaki, palotai, sajtényi úrbéres