Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849
- 35 -tárban még ilyen lehetőség sem volt, ezt kellett tehát a telepeseknek megragadni. Az első szerződés nincs a birtokunkban,annak tartalmára csak a megyei bizottság előtt 1842. évben tett vallomásukból tudunk meg részleteket. Előadták, hogy 1816. március 1-től kezdődött a bérbevétel és már akkor kimondották, hogy több lakost befogadni nem engedélyeznek és még épületeket sem emelhetnek. A Nagylakon lakos földművelőnek a 15 km-re fekvő puszta központja az akkori viszonyok között nagy távolság és akadálya a gazdálkodásnak.A lakosoknak,- az ujgazdáknak tehát ki kellett költözni és lakóhelyet létesíteni. Ez egyben újabb bonyodalmak kezdetét jelentette. A bérlőket ugyanis házaik és személyük után Nagylakon adóztatták. Beszedték az állami és házi adőt. Pitvarosi telepük megszilárdultával családjukat is Pitvarosra vitték és lassan-lassan nagylaki házaikat kezdték elhagyni. A Nagylakra való hazatérésnek már nem volt értelme, Pitvaroson lakóházat és gazdasági épületeket emeltek. Közben pitvarosi lakóházaikat és személyüket is felvették Pitvaroson is a megyei adószedők. Az ügy rendezésére a megtelepedéstől számított tizedik évben került sor /57/. 1826-ban az elöljáróság bepanaszolta a nagylaki elöljárókat, amiért ott is megadóztatták őket. A panasz kivizsgálására a nemesi közgyűlés küldöttséget jelölt ki /58/. Panaszuk alapja az volt, hogy a dicalis összeírás alkalmával a személyüket, házaikat és a háztartásonként 2-2 lovukat adó alá felvették a nagylakiak, holott lovaik nem jártak a nagylaki közös legelőre. Fel lévén véve a dicalis összeírásban, a főszolgabírótól intést kaptak 146 Ft. adó lefizetésére /59/. Mindez annál inkább veszélyesebb volt a kis csoportra, mert időközben a kamarai intéző figyelmeztette őket, lejár a szerződésük, akár fel is szedhetik ingóságaikat. A megadóztatás Nagylakon és a bizonytalan megmaradás a pitvarosi pusztán, ahol már házaik is voltak, érthető izgalomba hozta a telepeseket és elöljáróságukat cselekvésre késztette. A megyéhez fordultak azzal, hogy további megmaradásuk engedélyezését eszközölje ki a királyi kamaránál /60/. A megye ekkor még nem vette őket pártfogásba, kérésükkel a pécskai kamarai provizorátushoz utasította őket /6l/.Miután az adót mégis meg kellett fizetni, úgy látták, az lenne a megoldás, hogy adójukat elkülönítve kezeljék Nagylakon. Előadta az elöljáróság, hogy jóllehet Nagylak mezővároshoz vannak kapcsolva, annak minden terhét viselik, a község fenntartásához is házi adó fejében évenként 100 Ft-ot fizettek, mégis "minden közjavakból" ki vannak zárva. Négy konc papirosnál több juttatásban nem részesültek. A megye azzal az indoklással utasította el az adójuk külön kezelésének a kérését, hogy annak végrehajtása ellenkezik a felsőbb rendeletekkel. Csupán annyit értek el, hogy utasították a szolgabirót, részeltesse a pitvaroslakat is a "megkívánt javakban" /62/. Az elkülönítés tehát ekkor még nem sikerült. De nem adták fel a reményt.1835-ben újból előterjesztették a kérést és azt összekapcsolták a biró és jegyző fizetéssel való tartásának engedélyezésével. A megyei
