Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849
1- 30 -telep 1852-ben került a kincstár birtokába. Mező-, Református- és Tét-Kovácsháza telepit vények szintén régibb keletűek,amelyeket grőf Fekete Ferenc telepitett és akiről magszakadás folytán jutottak a telepek a 40-es években a kincstár birtokába. Földvár, Apáca és Nagykamarás, Dombiratos szintén régibb települések, melyeket kincstári haszonbérlők, elsősorban Hengelmüller Mihály, Vodianer Sámuel, Mőricz és Rudolf, az uradalom ellenzése ellenére hoztak létre és telepeseiket robotoltatták /36/. A fentebbi kimutatásbői kitűnik, hogy a kincstár 9 telepitvényen feles dohánymüvelésre adott ki 4164 kh-t. Mednyánszkyháza, Királyhegyes, Ambrőzfalva és Alberti kertészeinek pedig az első alkalommal megkötött szerződésben megállapított területen kivül még jóval közelebbi területet is adott bérbe. Ezeken a területeken valószínűleg kukoricát termesztettek. Kis és Nagy Apácát, habár egymással szoros kapcsolatban vannak, nem egyesítette, a könnyebb kezelés, nem utolsó sorban a nagyobb lakosságú telepitvény létrehozásától való viszolygás miatt. A népesebb telepitvény, mint Pitvaros is képes arra, hogy az urbéresités felé és azzal a bérleti viszony megszűnése iránt tegyen lépéseket. Ez pedig nem volt érdeke a kamarának. A vizsgálódásunk középpontjában álló telepitvény, Pitvaros nem volt kertészközség. 1843-ban, amikor a temesvári kamarai igazgatóság az elűzéssel járó fenyegetőzés eszközéhez is fordult, a telepesek nem vállalták a dohány termesztését, azzal az indoklással, hogy nem értenek a termeléséhez, a többi telepitvényes község lakói dohánykertészek voltak. 4 pitvaroaiák a dohánytermesztés el nem vállalását később még azzal is iqdokolták, hogy nem makacsságból nem vállalták, hanem az uradalom ajánlata miatt. Az uradalom ajánlata úgy szólt ugyanis, hogy minden háztelek után csak 20 hold 1100 O-es holdat ad 20 évre, ebből 5 hold őszi, 5 hold tavaszi, 4 hold legelő és 1 hold belső telek. Ezeknek a holdját 2 pengő forintjával kell fizetni. A fennmaradó 5 holdat feliből dohány alá adja. Mindezek fetmtt azonban sohasem egyezkedtek, mert úgy látták, hogy a 10 holdnyi vetőfSld jövedelméből az 5 hold dohányföldhöz szükséges napszámot nem lehet be&ozni. A- zonfelül szükségeb az élelem és az adóknak eleget tenni, mert bármi kár érte volna a termelvényeket, a haszonbér csökkentéséért .folyamodnilem lehetett volna /37/. A dohánykertész községek, amint arról Érkövy tudósit,»4, 20, 32 évre kötött haszonbéres szerződések alapján keletkeztek. A telepitvényes községek lakóinak életében a dohánytermesztés fontos helyet foglal-el.Egész életűk, nehézségeik ezzel vannak kapcsolatban. A Tisza-Maros-Körttfök által bezárt terület megyéiben a szegedi állami dohánybeváltó és a nagyewreskedők vásárolták fel a termést és kiszállították az országból, a Csanád megyében is bérlő Vodiáner testvérek pl. Franciaországba. A holdanként! termésátlag 10.5 q-t is elért. 1843-ban a holdanként! művelési költség a bérrel együtt 62 váltóforintra rúgott. Ehhez hozzászámítva a forgó és fekvőtőke kamatját,
