Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849
31 -ami újabb 30 Pt., összesen 92 váltóforint. A holdanként! 10.5 q-t termő dohány átlagosam 16 váltóforintért kel el,etmi 168 váltóforintot Jelent. Tiszta haszon tehát 76 váltóforint volt /38/. A század végén úgy vélekedtek, - igaz kincstári érdekű oldalról, - hogy a dohánytermesztés kiterjesztése a telepitvényesekre, azok vagyona gyarapodását tetemesen előmozdította /39/. Ugyanakkor a gabona termelése nem fizetett többet 3-4-szeresnél. A vetőmag levonása után a tiszta termés 2.5 mérő körül van. Egy magyar holdon /1100- 1200 13-01/ 2 PK /pozsonyi mérő/ vetés 5 mérő szemet hozott, azaz holdanként 2 q 25 kg. búza termett. /I PM ■ 45 kg./ Bz igen kevés volt akkor, amikor két évenként pihent a föld /40/. Bár a dohány több munkát igényelt, mint a gabonatermesztés és másképp mint szerződéses viszonyban elvégezni nem lehetett, mert Így biztosították a munkaidőt is, a haszon is a zselléré maradt és ez ösztönözte a termés mennyiségének fokozására /41/. A termeléssel különben sem a robotmunkán alapuló nagybirtok, sem a százféle kötöttséggel terhelt jobbágygazdaság kielégítő eredménnyel nem foglalkozhatott. Termeléséhez a feudális kötöttségektől mentes szabad föld kellett, valamint szakértelemmel biró munkás, aki szabadon használhatta fel munkaerejét és érdekelt a termelésben /42/, A termelésre, különösen a feles termelésre vonatkozólag Apácával kapcsolatban Miklya megállapításaira utalunk. A kincstári feles dohánytermesztés rendszerében az apácaiaknak 5 holdat kellett dohánynyal beültetniük.A termés felét ellenszolgáltatás nélkül adták be. Egy hold búza 6-7 napnyi művelést kívánt, viszont egy hold dohányültetvény csak 130 munkanappal hozhat kielégítő eredményt.így a dohánnyal ötször 130, azaz 650 munkanap az elfoglaltság. Ehhez tehát egy család teljes munkaerejére volt szükség /43/. A kincstár szerződésileg,birság kiszabása mellett kötelezte a telepit vényeseket a dohány termesztésére. Tolt eset, hogy vasba verve kísérték a vonakodó dohányost földje művelésére. így tettek a Pitvarossal szomszédos Albertiekkel. Be még a birság sem tudta őket rávenni. A kövegyiek, nagylakiak, albertiek, az almásiak, - akik pedig szerződésükben is vállalták a dohány termesztését, 1848/49-ben nem termesztették meg a kötelezett, közel 3.000 mázsa /q/ dohányt, igy őket 58900 Pt-tal bírságolták meg. Ezen kivül haszonbér fejében 12.375 Ft-ot kellett volna fizetniük, de felsőbb helyre folyamodtak, évekig tárgyaltak, végül 20 év múlva - 1868-ban elengedték a bírságot /44/. A dohány-telepitvények lakói a szerződés lejártával mindig veszélyes helyzetbe kerültek. A szerződés felmondásával fenyegetőzve emelték a birtokosok a terheket. Előfordult, hogy az alhaszonbérlőt a kincstár kényszeritette telepesei elűzésére.Vodiáner Sámuel pesti nagykereskedő 1840-ben a Budán megtartott árverésen az Arad-mutlnai uradalom földvári és bánkutl pusztáját 14 és fél évre olyan feltétellel kaj>ta bérbe, hogy azokat alhaszonbérlőkre átruházni nem szabad.Erre hivatkozva még abban az évben mondott fel a bánkuti pusztán megtelepült több mint 300 apácai bérlőnek, akik
