Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Gulyás Mihály: Orosháza baromfipiaca

- 275 -ia autóval szállítja az árut.

A tehergépkocsik használata meggyorsította a baromfi beszállítását s ugyanakkor lehetőséget adott, hogy az eddig ismert piacokon kívül még távolabb is menjenek,A nagykereskedők gépkocsival vitték szedőiket és igyekeztek egy-egy piacon mind több és több árut felvásárolni. Az akkori időben m&gszokott kép volt, hogy a teherautók ketrecein 8-10 ember ült. Télen pokrócokkal és nagy autóponyvákkal takaróztak, hogy védjék »agukat a hidegtől. Ezt a veszélyes utasszállitást az államosítás után szüntették meg. Rendelet szerint csak a vezető-fülke mögött felerősített zárható bódéban utazhattak a piacozók. Az orosházi baromfikereskedők autóikkal a szomszédos exportőrök városaiba is elmentek, de ugyanezt tették fordítva amazok is. Orosházára jöttek maguknak árut biztosítani. Amelyik kereskedőnek őnyös külföldi szállitáeai voltak kilátásban, az drágábban vette a baromfit, hogy legyen elegendő áruja. Persze voltak olyan esetek is, amikor a kereskedők egymásra licitáltak csak azért, hogy a másiknak ne legyen áruja.léha annyira mentek, hogy igyekeztek a másikat tönkre is tenni. A szentesi Hartmann-cég a huszas évek közepén a piacain jelentkező uj kereskedő miatt a pulykákat a kialakult piaci árnál lényegesen magasabban vásároltatta. Kiadta az utasítást szedőinek, hogy fizessenek jól a pulykákért. "A pénz nem számit, de azt a lengyel zsidót tönkre kell tenni". Volt még egy nagy konkurencia- harc a

Hartmann és az uj Schneider-cég között is. Erről az akkori újságok "Csirkés háború az Alföldön" címmel adtak tudósítást.Az ilyen harc esetén a tenyésztők jól jártak, de a 30-as évektől kezdve már nem volt ilyen piaci háború.

Néha a kis szedők is ügyeskedtek s ha az ötlet jó volt, kerestek. Horváth Jánosról mondják /akit valamikor kofa Jancsinak, mostanában már kofa Jani bácsinak neveznek/, hogy a szarvasi piacon nagy mennyiségű, mintegy 40 db üres tojásos ládával jelent meg korán reggel. A piac megkezdése előtt fölényesen mondogatta, hogy komoly megbízása van és nem számit az ár. A nagykereskedők nem akartak tojás nélkül hazamenni, azért hosszas alkudozásután kétszáz pengő ellenében rábírták Horváthot, hogy hagyja el a piacot. Azután derült ki, hogy Horváth feszülő pénzes táskája nem pénzzel, hanem újságpapírral volt tele, és hogy a fuvart is csak ebből a pénzből tudta kifizetni.

A kereskedők versenye kedvezett a tenyésztőknek, azonban a 20-aa évek végén a piacon megjelenő exportőrök között megegyezés Jött létre a felvásárolt áru százalékos elosztása tekintetében. Ahogy ők mondták "ezzel a minőséget és az árat tudták tartani". A 30-as években még tovább mentek. Egymás között elosztották a területet, hogy a belső versenyt elkerüljék és megállapították azokat az arányszámokat, amelyekkel az egyes országok felé irányuló exportban részt vesznek.

Az ilyen megállapodások azután arra is vezethettek és vezettek is, hogy a termelőktől igen minimális áron vásárolták a baromfit.A tenyész-