Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Gulyás Mihály: Orosháza baromfipiaca
276 -t& BM találták Mg számításukat, kevesebb baromfit vittek a piacra. Ilyen Matekra «tál a Saagedl Kereskedelmi- és Iparkamara is az egyik évi jelentáaábaa m/t Km előrelátóan tevékenykedő üzletemberek a baromfitenyésztést kedvezően irányíthatták, de arra le volt példa, hogy a pillanatnyi haszonra törekvők ast el le ronthatták. Az első világháború előtt a nagytestű, bronz eelntt pulykát tenyésztették, amiért az angol piac jól fizetett. A háború aáe a 20—as években a tolikereskedők a fehér pulyka marabu tolláért jó éret fiaettek, mire e tenyésztők gyorsan a fehér és kisebb testű pulykára operálták fel állományukat.Ez a pulyka viszont kisebb értékű volt a külföldi piacon, ezért árcsökkenés állott be. A tollkereskedő Schneider-cég meggazdagodott, Békéscsabán nagy telepet is létesített, de ugyanakkor a vidék pulykaállosánya oaökkent értékűvé vált. A pulykaállományok nemesítésére ezután egyes kereskedők külföldről, elsősorban Írországból hoztak be bronz színű pulykákat.Az orosházi kereskedők Klein Jenő ás Zsigmond Szikáncson lévő gazdaságából szerezték be a pulykatojásokat és a napoapulykákat,majd ezeket széjjelosztották a tenyésztők között. Orosházán ás környékén ugyanis elég jelentős volt a pulykateayésstés; egyes tanyai emberek évenként többszáz pulykát is neveltek. Ez a Jelentős mennyiségű áru a kereskedőket arra ösztönözte, hogy ők maguk menetnek ki érte e saját autóikkal. Ilyen, tanyán történő felvásárlás a 30-as évek végétől kezdve mind gyakoribb volt. Amikor e nagykereskedők között a piacokon egyezség alakult ki, a Pestre ssállltó kiskereskedők, valamint a kofák között még mindig megmaradt • vereeny az áru megszerzéséért. Minden kereskedőnek megvolt a maga felvásárló helye. A mai Nemzeti Bank sarkától a Vasboltig levő részen vásároltak •S orosháziak. Az Alföld Szálló melletti oldalon a vidéki kereskedők kaptak helyet, ugyanitt volt a gyalogpiac is. általában a baromfikereskedők és a kofák jellegzetes emberei voltak e piacnak. Elsősorban nagy emberismerettel, rendelkeztek, igyekeztek is návszerint szólítani mindenkit. Nagy rábeszélő képességük volt. Ezek az emberek bizonygatták,hogy a piacon senki nem ad náluk magasabb árat, továbbá, hogy ők mindig pontosan szoktak mérni, és hogy nékik máskor is szükségük van az emberekre. Tudták, hogy kinél kell dicsérni az árut, hogy az milyen jó, sőt, hogy máskor is milyen jó volt .Másoknál esküdöztek égre-földre, hogy ezsn a mai piacon semmi hasznuk nincs. Ha meg az eladó tovább akarta az áruját vinni, akkor meg a másik kofáról volt megjegyzésük, hogy az ilyen olyan, hogy annál vigyázni kell a mérésnél, stb, A tenyésztőknek meg is volt a tapasztalatuk, hogy minden kofára vigyázni kell a mérésnél. Emlegették, hogy volt piacos, aki fúrt súllyal mért. A másiknak meg olyan volt a mérlege, hogy csak néhány kilóval egyen-
