Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Gulyás Mihály: Orosháza baromfipiaca

- 265 -tts aprójógzágot és amelyik nagykereskedő többet adott érte, annak továbbították,

A szedők többsége már orosházi születésű éa szüleik is idevalők, Q. Szabó Lajos, 78 éves orosházi lakos édesanyja 1882-tói 1918-ig volt szedő, Iparigazolványában "baromfi alkuszaként szerepelt. Kisiskolás korában minden vasárnap és osütörtöki napon az édesanyja magával vitte őt a piacra, hogy a felvásárolt aprőJőszágra vigyázzon, amíg azt a nagykereskedőnek át R*m adják. Ízért minden csütörtökön hiányzott a délelőtti tanításról.

Felvásárló helyük a jelenlegi Partizán mozi előtti téren volt, mintegy 4x4 méteres területen. Emlékezete szerint a községi mérlegház már akkor megvolt. A nagykereskedők felvásárló helye abban különbözött az övékétől, hogy annak szélén élibe rakott ketrecek voltak felállítva.A gyöngyös felhozatal a mai időkhöz képest akkoriban még kévéé volt. A tenyésztőkkel az üzletet általában úgy bonyolították le, hogy a kofa kézbevette az állatokat, megbecsülte súlyúkat, beígérte az első árat, amit azután rendszerint alkudozás követett.

* Édesanyja már húzós mérleggel mérte az állatokat s a tenyésztők közül sokan ezt megnyugtatónak tartották. A megvásárolt baromfiakat szárnyuknál vagy lábuknál fogva megkötözve a földre helyezték le sorba. Nyári és őszi hónapokban annyi volt a Jószágjuk, hogy a felvásárló hely megtelt velük. A kofák között akkor még nem volt olyan harc az áru megszerzéséért, mint a későbbi időben, bár emlékszik egy két szócsatára, amelyeknek rendszeres szereplője a barnabőrü Kiss Ferenc volt, akit piaci nevén cigány Ferkőnalt hívtak.

Édesanyja takarékos asszony volt, többet keresett mint édesapja, aki a községházán Írnok, majd nádkereskedő volt.Keresetéből 1913-ban mintegy 20 hold földet vettek a Károlyi birtokbői.

A baromfifelvásárláa, ha közvetlenül nem is járt megerőltető testi munkával, elég fárasztó volt. Faluhelyen a piac a hajnali órákban kezdődött és bizony a lovas-kocsival éjjsl vagy előző nap délutánján kellett indulni, hogy reggelre a piaokezdéskor már ott legyenek. •

Horváth János megemlíti, hogy édesanyja, aki kofa volt, az aprójószág szállítását még lőcsös kocsival végezte mégpedig úgy,hogy a két vendégoldal felerősítése után a kocsi tetejére mindkét oldalon három-három vesszőből font ketrecet helyeztek fel.Ezek a ketrecek a csibenevelésnél még ma is használatos boritokhoz voltak hasonlóak, A vesszőkoaár alja, valamint az oldalak alsó része mintegy 15 cm magasságig sürü szövésű volt. Az oldalak hézagosak, levegősek, felül ajtóval ellátva, átmérője alul kb. 1,5 m, és 60-70 db. csirkét raktak bele. Ezeket a kosarakat Dunaföldváron, Csányteleken, és Tiszaalpáron készítették és onnan hozatták ide.

A helyben és vidéken megvásárolt baromfiakat a nagykereskedők telephelyükön átválogatták, megetették és megitatták. Eleinte, amig a mennyi-