Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Beck Zoltán: Disznótoros szokások Orosházán és környékén

- 250 -legényét hívták böllérnek, hogy kipróbálják Ügyességét, és hogy az egész rokonság alaposan megismerhesse. Általánosságban azonban olyan böllért hívnak, aki már évek óta el szokta látni a családnál a disznót, nert az ilyen már ismeri a ház népének a szája izét, és sokkal jobban halad a munka, mert nem kell lépten-nyomon annyit kérdezősködni, hogy "ezt hogy csináljuk, azt hogy csináljuk?"

Amikor a gazda kiválasztotta a böllért, elmegy hozzá és meghívja. Megbeszélik az időpontot, és a böllér tájékozódik afelől, hogy milyen segítsége lesz. Régebben az olyan házakhoz, ahol egyszerre több disznót vágtak, minden disznóhoz kUlön böllért hívtak, hogy a munka gyorsabban haladjon. Ilyen esetben a böllérek közül egyet fóböllérnek hívtak, aki az egész napi munkát megszervezte és irányította.

A böllér jó korán szokott érkezni, mert azt tartják, hogy "világosoddá előtt meg kell pörkölni a disznót". Az elé a böllér elé, akire a ház népe várni kénytelen, a gyerekek tréfából lámpával mennek, hogy odataláljon. Mikor aztán odaér, jót nevetnek rajta. Előfordult ennek a tréfának a változataként olyan eset is, hogy a gazda este lefekvéskor kiakasztotta a pitvarba a viharlámpát. Reggel korán jött a böllér, még az egész ház népe aludt. Bosszankodott a böllér, mert hiába igyekezett, látta a kiakasztott lámpát. Csodálkozott ’s aztán, hogy a házban mindenhol sötétség van még. Felzörgette a gazdát, az meg bosszankodni kezdett és morgott, hogy milyen későn jön a böllér, kénytelenek voltak visszafeküdni. Erre aztán mindannyian Jót nevettek, a böllér is megértette a tréfát.

Sokan azt tartják, hogy "a böllérnek nem Jó szeszes italt adni, mert késsel bánik", - mégis az az első teendő, miután a böllér megérkezett, hogy itallal kínálják. Forralt borral vagy pálinkával, majd sóspogácsával, az úgynevezett böllérpogácsával, amit előző nap sütnek, és amiből a böllér ehet először. A kis bemelegítés után nem sokat késik a jókedv. A nap eseményei között a következő mozzanat a bölléravatás. Ez a szertartás hangos Jókedvvel történik.A böllért ráfektetik arra az asztalra, amelyiken majd dolgozni fog, és mindenki jót húz rá azzal a szerszámmal, amivel majd dolgozik. Mikor a böllér ezt elszenvedte, elindulnak a disznót leszúrni. Van, ahol nótaszóval mennek, és ezt éneklik:

"Szegény hizó röf, röf, röf,

Jön a bellér és ledöf!"

A disznó leszúrása helyenként más és másféleképpen történik. Van, ahol a disznót az akolba vagy az udvarra csalogatják ki, - van, ahol a böllér kötéllel a kezében bebújik az ólba, ott hurkot vet a disznó lábára-, van, ahol kiengedik a hízót és a böllérnek kell elfognia és leszúrnia. Ezt a módot különösen olyan helyeken kedvelték, ahol több böllér is volt, mert igy versenyezhettek ügyesség dolgában. A disznó lefogásában általában az egész család, de leginkább a férfiak segédkeznek. Még a legkisebb gyerek is