Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Hajdu Mihály: Disznóvágás Orosházán

- 233 -tartani a parazsat. Kézzel is Megtapogatták, megsimogatták, ahol nos állt ki szőr a disznóból, sima tapintású Tolt, ott bekenték egy kis sárral, ami a tflz mellett a megolvadt hóból mindig volt. Bzt asért tették, hogy ki né éggyen, ki ne repaggyen. Hagy szégyen volt, ha a szalonnabőr kirepedt. A disznó farán gyengébb a bőr mint a vállán, ezért itt könnyen fópukkatt. fópuklisodott.Ha hirtelen nagy tüzet kapott, a fejlődő gőz miatt a bőr elvált a szalonnától, s aztán nem tapadt vissza. Ilyenkor a bBllér a villa hegyével kiszúrta, és tovább nem terjedt. Megelőzés oéljáből néha zsákvarrótűvé több helyen beleszartak a disznó farába még mielőtt elkezdték a pörzsölést.

Amikor mindenütt egyformán mekplrdt a disznó háta, girlncre fordították. A válla alá kétoldalt téglát tettek, hogy el ne dűljön, s a hasára, a négy lába közé szalmát szórtak jó bőven. Itt is elégettek két tüzet, azután hozzákezdtek a villával való pörzsöléshez. Sokkal kényesebb munka volt, hiszen az oldalak már részben késsen voltak, a bőr itt még gyengébb, nagyon kellett a böllérnek vigyáznia. A körmök viszont nehezebben pirultak meg, a körmök között a szőrt nehezen lehetett kiégetni. Ezért a lábakra szinte ráhelyezték a parazsat, s ott tartották egy ideig. így a parázs közepében a körmök is jól meksfltek, s mindjárt le is szőtték. Egyenként megfogták a jobb kezükkel, osavartak egyet rajtuk, Így a felmelegedett szarutok elvált a osonttól. Az eldobált körmöket a gyerekek összeszedték, s eljátszottak velük egy darabig.

A sima bőrt aránylag hamar megpörzsölték, de a nehezebben hozzáférhető helyeken) hajlásokban, farok tövénél, fülben, ráncokban még mindig volt rajta szőr. Ennek a kiégetésére igen alkalmas volt a villa megtüzesedett ága. A körmök közét is ezzel égették ki. A hátsó láb hajlatának kiégetéséhez már két ember kellett. Az öreggazda segített rendszerint. Felhúzta, illetve kissé előre hajlította a disznó lábát,a böllér pedig betette a villa tüzes ágát a hajlatba. Ekkor a segítsége vlsssanyomta rá a lábat, a böllér pedig megmozgatta, meghuzkodta a villát. A bőr teljesen hozzásimult a tüzes vashoz, 8 a szőr tökéletesen leégett. Néhol járomszöget tüzesitettek erre a célra. Betették a végét a kistüzbe vagy a katlanba, s mikor izzott, ugyanúgy végezték el a műveletet mint a villa ágával. Ezzel azonban a disznó fülét jobban ki lehetett égetni, mert nem szúrta át a bőrt, nem szaladt keresztül rajta.

Pörssölés közben a böllér állandóan kaparta, tapogatta a disznót, hogy hol klvánnya még a tüzet, hol elég sült már. Különösen kellett vigyáznia most a sonkák között az ágyék-tájra és a mellkasra, mert itt repedt nagyon hamar ki. A fejnek több tűz kellett, nem is égett meg könnyen, a ráncok köze sokszor szőrös maradt, 8 a paprikásba is szőrösen került. Mire a pörzsöléseel végeztek, meg is virradt egészen.

■a már nagyon kevés helyen pörzsölik a disznót szalmával. Arra is kevés a szalma, hogy aljazásra használják, nem jut belőle pörzsölésre. Az