Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Hajdu Mihály: Disznóvágás Orosházán
reket. A pörzeölőhelyre kivitt disznót fejjel a szél irányéba fordították, hogy a tüzet ráhordja a szál az öle járó, mart annak nagyobb pBrzsöléo kall mint a hátuljának. Mielőtt tüzet gyújtottak Tolna, a disznót mezaratették. Ez abból állt, hogy a hasra fordított dissnó alól kiszodték • lábakat, s a két első lábára valakit a böllér ráállitott. 6 sagt pedig a hátsó kottát megfogta, s Jó erősen meghúzta hátrafelé.Hagy rsoiiOn a szalonnája! - mondták. A disznó álla alá egy téglát tettek, hogy a tűz Jobban körüljárja a pof áj át meg a tokáját. Az Így előkészített disznót JÓ bárom leszórták szalmával, s a feje felől meggynjtották. Is rolt as eső tűs, üg ez égett, a gazda megkínálta a bülléreket forralt borral, ragy ha még nem reggeliztek meg, akkor pálinkával. A gazdasszony pedig a pogáosás tálat hordta kMrbe, s azt klnálgatta. Amikor elégett teljesen a szalma, egy erős esutakot csavartak, oszol söpörték le a hamut a disznóról. Iáhel est vaslapáttal csinálták, ma már pedig az első tűz után egyre tSbb helyen kaparják vaslapát élével a disznót. Ezután aég egyszer leszórták szalmával, s ennek elégése után kezdődött a vellávi való pOrzeülée. Ekkor a bOllér egyedüli segítsége a klzsbOllér volt.Ez 6-8 éves fiúgyerek, akii a klstüzet csinálta. Erre azért veit szükség, hogy a villára szedett szalmát ne kelljen mindig külOn-külOn neggyujtanl, a klstüzről kOnnyen meggyétható. A gyerekek roppant nagy élvezettel tüzeltek,néha nagyobb volt a kistűz, mint amelyikkel a böllérek perzseltek. Ahol nem veit gyerek, ett az Breggazda vagy a bOllér maga vetett néha egy kis szalmát a kistűzre, hogy el ne aludjon, esetleg egy kéve szár- 1siket gyújtottak meg, s az parásslott a pOrzselés egész ideje alatt. A második tűs után a bBllér elővette a magával hozott peresülóvellát. Ez kopott, elhasznált négyágú istállóvilla, vasvilla volt. lyers akáofából csináltak bele nyelet, hegy ki na éptren a kflpübü. meg ne gyulladjon. Lehetett vásárolni hosszú kBpüvel készített kétágú vas perzselóvillát is, de est a parasztok nem szerették, mert nehezen állt meg rajta a szalma, a parázs kBnnyen lepotyogott. A négyágú villára sen volt kBnnyü főszenni a szalmát, Kétszer-háromssor {bele kellett óttenl, negrázogatnl, hogy a hullája Lfrjnrüi.ien. Az Így villára szedett szalmát a bOllér a kistül felé tartotta, a az ott meggyulladt. A villán égő szalmával lassan körüljárta a disznót, mindig oda tartva a tüzet, ahol még szőr látszott a disznón. Ha valamennyi lehullott a villáról, s a dissnó mellett tovább égett, a csizma orrával ellBkte, nehogy kiégesse az oldalát. Mikor elégett a villán a szalma, a ssurókésael vagy egy esismatisstitó, rossz nagykéssel nekkaparta a disznó bőrét /2. kép/. Jó kést azért nem használtak erre, mert a kormos, pSmyés bőr kivette a kés állt, a szurókést sem szívesen áldozta fel erre! a legtöbb bOllér.Kaparáskor azt nézték, hogy hol mennyire van megperzselve. Ahel zOrgBtt a kés alatt a bőr, ott már elég tüzet kapott, oda nem kellett többet
