Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán

- 190 -a aallangos kostökzacskót, vagy strlmf11zacskót hátul a gatyakorcba dugták. Úgyszintén a pipát is odaszurták, szárával befele. Az első világháborúig legtöbben csizmaszárból készült bocskorban kaszáltak. Kevesen papucsban ka­száltak. Később csizmában, vagy bakanosban arattak. Szerettek bocskorban aratni, mert könnyű és szellős volt.Csúszott a tarlón és a lábakat majdnem teljesen védte a ♦orlószirástől, Az első vi­lágháború előtt az orosházi hetipiaoon árulták az olá.1 bocskorokat. Majdnem egészen fedte a lábat. A talpa, valamint a felhajtott része, széle is egy darabból volt.A felső része már külön darabból készült. A felsőrészt a fel­hajtott s ráncbaszedett talpszélhez szijjal erősítették. A szíjat hátul a sarokhoz varrták és elől csomóra kötötték. Az orosháziak drágállták és csak a jómódúak vették. Legtöbben maguk készítettek aratóbooskort használt csiz­maszárból. A kétszer fejelt bagariabőr csizmaszárt felakasztották a kamrába egy szögre, vagy a gerenda alá dugták azzal a gondolattal, hogy majd arató­­bocskort csinálnak belőle.Nem akarták a padlásra vetni, mert a padláson na­gyon kiszárad. Ebből készítették azután a bocskort. Lefejtették a fejet,há­tul a varrásnál kivágták a fonalat, a bélést, a szattyánt és a kéregpapirt kivették belőle. A szattyánból az ott lábatlankodó gyerekeknek bukszát, ka­rikás őstorra sallangot csináltak. A szárról leáztatták a csirizes papirt, hogy ne törje fel a lábat. Azután a készítő rálépett a földre kiterített bőrre, A két első sarkát összefogták és egy öltéssel osszeöltötték. Utána a bőr két oldalát felhajtották. Az elől keletkezett két füles részt is össze­­öltötték. Ezután hátul végezték el ugyanezt. Majd lehúzták a lábáról a ké­szülő bocskort. Négy helyen, az öltés vonalában jó erősen megvarrták. A két fület a varrásig, az orr-részt nem egészen a végéig varrták össze. A végén lyukat hagytak szellódzőnek. A booskor eleje a járástól felperdült s Így föld nem került bele.Hátul nem varrták az alját össze, s Így kb. két ujjnyi széles csúsztató-nyilás maradt. A felesleges részt itt is levágták. A bocs­­kor derekára - a szélétől egy ujjnyira - bicskaheggyel lyukat fúrtak s ebbe egy-egy arasznyi hosszú kendermadzagot fűztek és a lábfejen bokorra kötöt­ték. Heteken keresztül naponta többször is lágy tehénganéjjal megcslszolgát­­ták a talpát. Ezáltal a bőr pár hét alatt megüvegesedett és nyáron nem tud­ta a tarló kikezdeni.Ha vigyáztak rá, 10 évig sem kopott el. Ezt a bocskort jobban szerették, mint a piacit, mert ha szem potyogott bele,a lábukat kis­sé felemelték és a szem kicsúszott a csusztató-nyiláson. A felnőttek Csak aratáskor, hordáskor hordták, a gyerekek addig, mig meg nem korhadt a tar­ló. 5./ Étkezés Aratásban, hordásban a felnőttek rendszerint háromszor étkeztek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom