Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán
189 -A kerekboglyáról nagylétra hiányában a következő módon jönnek le, A boglya melletti kbCsl lőcséhez kötelet kötnek, A másik végét feladják e boglyára. Középre Igazítja az asztagrakó és azon az oldalon ereszkedik le, amerre meg akarja huzatnl a boglyát.Balkézzel a kötelet fogja, a jobb kezében lévő villát bele-belevágja az asztagba. így ereszkedik le lassan a kislétráig. A megrakott kerekasztagot két szál drót segítségével lekötik. A drótok végeire 1-1 féltéglát kötnek. Egy-egy kerekboglyába átlagosan 25-30 kereszt árpát, zabot raknak. Átmérőjük átlagosan 4, s magasságuk 5-6 méter. Varga Ferenc 67 keresztből rakott kerekasztagja átmérője 7 és magassága 9 méter volt. A kerekasztag akkor jó, ha jobbra-bálra egyenlő a rlngása. Ha nem mozog, akkor rendesen el van dőlve. Ha az asztag megferdül. akkor az elferdUlés felől úgy derékmagasságban rudasfát szúrnak bele. A nagykötél osülkös végét ráakaoztják és az emberek a boglyához közelebb s a gyerekek pedig a kötél végefele "Namost!" vezényszóra húzzák. Oldalról nézik, hogy jó-e? Ha Így sem megy, akkor klsafát akasztanak a kötél végére, elébefognak két jószándéku lovat és szólongatják: "Ha!". A lovak húznak. "Hó!" Nézegetik az asztagot. "Na!" Ismét húznak a lovak.Addig huzatják, míg egyenesbe nem jön. Biztonság kedvéért, arra az oldalra, amerre bukott, fát tesznek alá, hogy vissza ne csússzon. A kisebb ferdülést egy éjjel vlsszahuzatják. Kapát dugnak az asztagba, a földtől egy félméter magasságban, éllel a föld fele.Nyakára kötik a huzatőkötélet. Keresztül vetik a boglya tetején. A másik oldalon egy ekefejrészt, vagy nagyobb kődarabot kötnek. Reggelre lejjebb húzódik. Le is veszik. A súly nagyságát a boglya ferdesége szabja meg. Régebben a nagy házőrző kutyát betanították és egész éjjel az asztag körül járkált. Az a kutya hűséges, amelyik asztagrakáskor meghúzódik a tövlbe s onnan nem mozdul el csépléslg. Sokan az éberebbik kutyájukat pányvaláncon az asztaghoz kötik. A legkisebb neszt is észreveszi. 3./ Az aratók öltözete, étkezése és pihenése Az 1930-as évekig általában tiszta fehér gyolcs ingben, hosszú szűk gatyában arattak. Elébük fél festő kötényt /legtöbbször kékszinüt/ kötöttek. Fejükre ócska posztó, vagy szalmakalapot tettek.Ha nagy meleg volt, a posztókalap szélét alágyürték, hogy a szellő hütse a fejüket. A nap felől a széle megmaradt s az árnyékolta a szemüket. A kalapgyürést a nap járásá-, hoz igazították. Az ingujjat könyökig felgyürték.Régebben az ing nyakát nem gombolták ki. üjabban kigombolják, sőt le is vetik. A gatyát csak nagy harmatban gyűrték fel. Egyébként a gatyakötővel megkötötték, hogy ne lefegjen. A kötőt sokan felkötötték a gatyakorcba. Ha nagy szél fújt, akkor mindkét sarkára egy-egy csomót kötöttek, hogy ne leffenjen a kaszanyélhéz. Régebben
