Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán
- 148 -kor a takaró a nyélhez simul. Ezután a takarót előre húzzák s zeineggel, ritkán dróttal a nyél végébe ütött takarószeghez kötik. Régebben a kasza nyakára csavarták. A takarót kaszálás közben a gaz nagyságának, dültségének megfelelően szabályozzák. A takaró végére hurkot vetnek, vagy a zsineget leoldják a szegről s újra kötik. Régi takaróval Jó aratni, mert az könnyű. A régi takarót a zsineg egy nyáron elszoritja ■ a viaszérésben levő gazban könnyen eltörik. Ezért néhány tartalék takarót készítenek s a gádorba, a ragajJ alá dugják. Tartalékzsineg is van mindig a kaszásnál. A kaszát nagy gonddal kalapálják ki. A kaszát, az ülőt s a kalapáló kalapácsot fa alá, vagy a szalmakazal árnyékos oldalához viszik. A kasza kiskaccso8 végét a kazalba dugják. A nyél mepimtatja, hogy hová verjék az ülőt.Azután kihúzzák a kaszanyelet, s leverik a földbe az ülőfát. Ilyenkor gyakran kihull a vasülő, melyet az ülőf^a vernek. A kasza nyelét újra beledugják a kazalba úgy, hogy a kasza éle az az ülőtől 1 mm-el feljebb álljon. Csak Így lesz egyenes az éle. Ha a kasza éle az ülőn fekszik, akkor kalapálás közben felperdül, a gazból mindig kifele iparkodik és meghúzza a kaszást. A kalapálók zsákon, vagy kabáton ülnek. Tan aki a kalapács nyelét marokra fogja s van aki a mutatóujját a nyélre teszi. Balkezük a kasza ormát fogja. Ballábuk nagyujja, vagy lábfeje tartja a kasza hegyét s jobblábuk nagyujja vezeti a kasza nyakát. Ahogy nyúlik az éle, aszerint haladnak a kalapálással. Pihenésközben megnézik, nem halad-e l*éfele az éle. A lehúzott élű kasza, ha nyers a föld, tövestől szaggatja a gazt. Van aki a kala%% pács élét megnyalja, hogy ne lágyuljon ki. Egysorjába verik végig a kaszát. Kalapálás után a kaszát a kazal oldalába szúrják, vagy fára akasztják. A totemányt a kaazaktivel a derekukra kötve hordják. Legtöbben elől, kevesebben hátul viselik. A tehénszarv tokmányt jobban szeretik, mert gondját viselve sokáig eltart. A bádogtokmány hamar rozsdásodik s alul kilyukad. A kaszakő lityeg-lötyög benne, zörög és sokan ezért sem szeretik. Ezelőtt egyesek a szsaruból készült tokmány száját bicskával kicsipkézték és monogramjukat tüzes dróttal rásütötték, vagy bicskaheggyel belekarcolták. Ritkán égetéssel, karcolással díszítették. A tokmányt szijjal, ritkábban zsineggel kötik fel. Sokszor törött kanálnyélből hajlított kapoccsal a kötényük pertlijébe vagy a gatyakorcba akasztják. Aratás előtt vizet öntenek a tokmányba s ha folyik, egy kis port tesznek bele. Ha feljebb folyik, akkor ronggyal bedugják, vagy bádoggal befótozzák. Kivül-belül egy-egy kerek foltot tesznek rá és benyitölják. A kaszakövek közül a se nem kemény, se nem puha a jó. A kemény kő csúszik a kasza élén, a puha meg nagyon kopik.Legjobb fenni a hosszú, egész kővel. Gyakran törik s félkővel nehezebb fenni. Ha az asszonyok az aratásig be zsírozzák a kaszakövet, akkor a vályúnál vagy földdel, vagy homokkal megsurolják, mert különben csúszik a kasza élén. A tokmányt a kaszakővel a gádorban egy szegre akasztva tartják. Ott a helyük.
