Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán
145 -Nagy Gyula: ARATÁS ÉS HORDÁS OROSHÁZÁN I. Aratás 1./ Előkészületek a./ Munkásfogadáa A munkásokat az orosházi gazdák az embérplacon fogadták. Az enberpiacot köpködőnek is hivták. Régebben a kát. templom helyén, újabban a Kossuth-8*obor közelében volt. Még az ismerős munkást is ott fogadták meg. A végleges egyességet ott kötötték meg még akkor is, ha a gazdánál, vagy a munkás lakásán már nagyjából megegyeztek. Ugyanis mindketten ott tanulták ki a béreket. Pigyelgették a kialakuló árakat, alkudóztak s leginkább csak délfele kötötték meg az egyességet. Az 1930-40-es évekig a nagyobb gazdák egy vagy több betyárt fogadtak az emberpiacon. így nevezték azokat a munkásokat, akiket takarásra, nyomtatásra, dudvázásra, ugarolásra s az összes tanyakörül előforduló munkára fogadtak fel.A betyárokat 6-9 hétre fogadták. Péter-Pál naptól Kioaszszonynapjáig, vagy Péter-Páltól Istvánkirályig. Ha egy gazdaságba több betyárt fogadtak, akkor az öregebb, vagy amelyikkel előbb egyezett meg a gazda, volt a betyárgazda. Ez helyettesítette a gazdát, ha az nem volt kint a tanyán. Betyárt csak a nagyobb gazdák alkalmaztak, mert azok tudták ellátni munkával. Régebben sok betyárnak állandó helye volt. 10-20 évig is voltak egyhelyen. Leginkább nősek voltak. Minden szombaton hazamentek megtisztálkodni és vasárnap reggel, vagy délután visszamentek. Ha a gazdáknak kaszásra volt szükségük, azt is az emberpiacon fogadták meg. Mind betyárnak, mind kaszásnak rendszerint ismerőst fogadtak. A "mindenféle" embereket nem szívesen alkalmazták. Hogy milyen volt a munkabér, az a gaztól, a gazdától és a munkástól függött. Természetesen a kialakuló bérekre nagy hatással volt a kereslet-kinálat törvénye is. Az 1920-as évekig a kaszásokat napszámba fogadták. Napi 30-35 kg, de ha jó volt a gaz, akkor 40 kg volt a bér. A napszámba fogadott kaszások a gazdánál kosztoltak, benkosztosak voltak. A marokverőről a gazda (emdes-* kodott. A marokverőnek napi 20-25 kg, később 30 kg volt a bére. Ők is bentkosztoltak. Az 1920-as évektől kezdve áttértek a holdankénti kiadásra. Ezt kerekalkunak, kerekegyességnek hívták. Ha az aratnivalót holdszámra , adták ki, majdnem minden esetben a kaszás állított maga mellé marokverőt. A 20-as T
