Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán
- 146 -években 50-80 kg, a 30-40-es években 70-110 kg-ig adták ki az aratnivalót kisholdanként. A fenti búzamennyiség az aratópárt illette.A búza mellé kommenciót is mértek. A kommenció kisholdanként 2 kg liszt, 1/2 kg szalonna s az egésztől 2 1 bab, 1/2 kg zsir, 1/2 kg só és 1 liter pálinka volt. A kommenció az aratópárnak járt. Ha kommenciót nem kaptak, akkor bennkosztosok voltak. Egy pár 7-8 kisholdat fogott ki. A megegyezést az első világháborúig szóban kötötték meg. Parolázással pecsételték meg. Mindig a gazda csapott a munkás tenyerébe, csak úgy elütve. Gyakran egyszerre mondták: "Nahát megegyeeztünk!" Néha kézbecsapás helyett kezetfogtak egymással. Régebben a gazda 1-5 forint foglalót adott. Ebből vett a munkás kaszát»kaszanyelet, pipát, dohányt stb. Legtöbbször pár féldeci pálinkát, vagy pohár bort ittak áldomásul. Ezt a gazda fizette. Az itóka mellett megbeszélték, hogy áll a gaz, mikor kezdenek, megnézze-e a munkás a gazt, vagy "májszónak" neki. Az első világháború után a megegyezést sokan Írásba foglalták. Két példányban készítették. Tanúval nemigen iratták alá. A hatóság a legutóbbi gazdasági válság óta megköveteli, hogy az aratási szerződést a hatóság előtt kössék, vagy ott mutassák be. A munkásfogadást sohasem hagyták az utolsó napra, jóval az aratás megkezdése előtt gondoskodtak munkásról. Az aratás előtti csütörtöki piacon már csak bevásároltak az aratásra. Ezért ezek a piacok nagyok voltak. b./ A gabona nézegetése Orosházán is úgy tudják, hogy Péter-Pálkor megszakad a gabona gyökere s lehet vágni. Az aratás előtti napokban körülkerülgetik a gabonát, nézegetik, hogy hol s mikor lehet vágni. Hellyel-hellyel közé is mennek. Néhány kalászt leszakítanak s tenyerükben kidörzsölnek. A polyvát kifújják a szemek közül s ha a szemek nagyobbik része roppan a fogak között, akkor viaszérésben van a szem, lehet aratni. Rendszerint a trágyás, vagy partosabb, homokosabb részen érik leghamarabb a gabona s azt a részét vágják előbb. Az árpát csak akkor lehet vágni, amikor az megérett. Amikor a szem kemény s a fogak között mind ropog. Ilyenkor a szárán a csomók szárazak. Ha a vágáskor a csomók zöldek, akkor a szalma befülled. A zabot éréskor késedelem nélkül vágni kell, mert elröpül a szem. A gabonanézegetők néhány szép buzakalászt kalapjuk mellé tűznek s a tanyában megmutatják. Árpafejet nem tesznek a kalapjuk mellé, mert a nyakba hulló kalász "mindig befele mSgy" és szúr. Buzanézegetéskor sokan megnézik az uj termés sikértartalmát is. 50-60 buzaszemet jó sokáig s alaposan összerágnak. Szíjjassá, nyújthatóvá, tésztaszerüvé válik. A korpa nagyrésze elválik a liszttől, a tésztától és a rágónak a szája szélén, fogain rakódik le.Az összerágott masszát meghúzzák, széjjelnyujtják. A nyujthatóság mutatja a sikértartalmát. Ha nagy a búza
