Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Schelken Pálma: Egy elfelejtett orosházi festőművész

1- 110 -évben kitüntették, és a vizsgán arany jutalmat kapott. Nagy eső volt es ab­ban az időben. Mikor felszabadult, mint segéd Ssegedre utazott, hegy munká­jában minél nagyobb gyakorlatra tegyen szert és később odahaza önállósítsa magát. A festészet gondolatától azonban csak nem tudott szabadulni. Három hét múlva,agy kora őszi napon hazament - minden osomag nél­kül, csak kis kabátban, nehogy otthon marasztalják. Szülei megijedtek, ami­kor meglátták, mert azt hitték, hogy az alig tizenhétéves fiatalembert a nagyvárosban kifosztották, de ő kedves szavakkal megnyugtatta az otthonia­kat! nem történt semmi baj, csak nem akar Szegeden maradni. Az aranyaiért jött haza, hogy Budapestre utazhasson, és ott rajziskolába iratkozzon be. "Mivel kitartása /pénze/ nem volt, úgy segített magán, hogy Budapesten ke­resett a szabóságnál munkát: nappal varrt és este iskolába járt" /2/. Az eredmény nem is maradt el, erről még az Orosházi Újság 1886. julius 4-i számában is megemlékezett: "A budapesti iparosképző prot. egylet 1886. jun. 27-én tartotta szokott évi ünnepélyét a Zugligetben.Reánk, oros­háziakra nézve az Ünnepély annyiból nevezetes, hogy a legszorgalmasabb if­jút illető kitüntetést, egy ezüst érmet Oskó Lajos müvésznövendék, községünk szülötte nyerte el" /3/. Gyenge szervezete azonban nem sokáig bírta ezt a kettős életet. Mivel azonban a művészi pályáról nem akart lemondani,amikor jobban lekötöt­te az iskola és abba kellett hagynia a varrást, szülei igyekeztek a lehető­séghez képest támogatni. így múltak az évek. Nyáron a szünidőt otthon töl­tötte, időnként már megrendeléseket is kapott. Az Orosházi Casinó 1888. jul.lO-i jkve szerint Győry Vilmos arc­képét megvásárolták Oskótól. Arra kérték, hogy Székács István in­dítványa szerint "a kép megvétele esetén a festész... a szemek színét egy árnyalattal kékebb színűre fesse". A Győry-kép megvá­sárlását Harsány! Sándor ev. lelkész, Oskó egykori professzora a­­jánlotta /a Casino alelnöke/. Indoklásában nemcsak Győry érdemei­re, hanem a fiatal festész jövendő művészi pályájának elősegíté­sére is hivatkozott /4/. Ha nem volt rendelése, akkor sem pihent. Kisebb festményeket ké­szített az alföldi tájról, és felküldte a pesti képkereskedésbe. Mindig ko­rén kelt és kiment a mezőre, vázlatokat készített, amelyeket azután nagyobb képeihez használt fel. "Nagyon szerette a felhőket festeni. Képes volt órá­kig lesni a felhők vonulását. Reggeli bolyongásai, sétál alkalmával talál­kozott és ismerkedett meg Justh Zsigmond Íróval, aki szintén ott nyaralt, mert szüleinek Szentetomyán volt a birtoka. Szoros barátság fejlődött ki köztük. Többször meglátogatta Lajost négyesfogatán és órákig nézegette, ho­gyan fest. Mind a kettő komoly, kevés szavú ember volt. Gyakran meghívta Justh Zsigmond szentetornyai birtokukra és ilyenkor népünnepélyt rendezett

Next

/
Oldalképek
Tartalom