Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Schelken Pálma: Egy elfelejtett orosházi festőművész

- 109 -Sohalken Pálma:

BOT ELFELEJTI« OliOSH/ZT FESTŐMŰVÉSZ

Ass elmúlt hetekben lexikonokban lapozgattea ás az egyik nagy német lexikonban egy magyar vonatkozású bejegyzésre akadtam: "Oskó Lajos /Ludwig/ Bildnismlnlaturmaler, 28. 1. 1865. Orosháza, Ungarn. Studieren in Budapest und Pari*. /Műcsarnok, 1.1898.46 /l/. Megnéztem, rajon mit ir róla a magyar képzőművészeti lexikon? lem sokkal többet: Oskó Lajos festőművész, Orosháza, 1865. január 28. Budapesten és Párizsban -végezte tanulmányait, s ez utóbbi helyen beletanult az elefántcsontra és zománcra -való mUniatürfestésbe ás egészen érmék a technikának szentelte magát. Est felváltra gyakorolta Budapesten és Párizsban.”

Mindössze ennyit ir az 1935-ben megjelent Művészeti Lexikon, pedig de nagy volt az ut, amelyet a múlt század vége felé egy falusi gyerek Orosházától Párizsig megtett.

Csaknem százesztendeje született Orosházán és 1922-ben hunyt el Párizsban. Orosháza és Párizs! Élete két nagy állomása e az ut, amelyen a csendes alföldi városból eljutott a művészek annyira áhitett városába, göröngyös, fárasztó ut volt.

"Abban az időben Orosházán nem volt négy eleminél magasabb iskola. A kivételesen jól tanuló fiuk részére azonban volt még két osztály, aiselyben a rajzra fektettek nagy súlyt. Est Lajos is elvégezte" - irta emlékezéseiben testvérhúga, Oskó Lídia /2/. "Minden osztályt kitűnően végzett rajzaival mindig kitűnt s arany jutalomban részesült. Az iskola végeztével felhívta a "professzor ur" - igy nevezték az evangélikus segédlelkészt, aki a kétéves tanfolyamot vezette, - a szorgalmas tanuló szüleit, hogy megkérdezz®, mi a tervük fiukkal. Javasolta tovább taníttatását. Lajos szeretett volna gimnáziumba járni, de gimnázium csak Szarvason volt és szülei visszariadtak a költséges iskoláztatástól. Iparosnak szánták és ő, ámbár nagyon nehezen, - de engedelmeskedett."

Szokás volt akkoriban a gyerekeket cserébe adni "német szót tanulni", ezért egy évig Perjámosra adták őt is német iskolába. Amikor onnan hazajött, szabómester édesapja leszerződtette tanoncnak. Divat volt akkor, hogy a vidéki magyar szabók a mellény, - vagy amint ők nevezték "lajbi" %lején színes selyemmel tulipánt és különböző virágmintákat "tűztek ki". Ezt mintáról vették le, de & fiatal szabótanonc mindig szabad kézzel és mindig újabb és szebbnél-szebb mintákat rajzolt.Orosházán hamarosan mindenki olyan lajbit akart, amelyet ő rajzolt. Hároméves tanonckodása idején is minder