Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Elek László: Orosháza társadalmi, müvelődésügyi viszonyai, szinházi élete az 1880-as években a helyi sajtó tükrében

- 9 -szükséglet volt a hírlap. Mozgékony, eleven életének nyomonkisérője, irá­nyítója. 1883-ban a két helyi lapon kívül 210 magyarnyelvű politikai napi­lap /Egyetértés 38, Budapest 34, Békésmegyei Közlöny 24, Pesti Hírlap 15, Nép Szava 10, Budapesti Hírlap 1, Békés 7, Magyar Állam, Hódmezővásárhely 6-6 példány/, 51 német újság /Pester Lloyd 22, Neues Pester Journal 22 / járt a községbe, utóbbiakat elsősorbrn a kereskedelemmel foglalkozó zsidó­ság járatta, de sok előfizetője volt a társadalmi,szépirodalmi és mulattató lapoknak is /összesen 123;köztük a Képes Családi Lapok 34, Képes Néplap 33, Vasárnapi Újság 10, Fővárosi Lapok 10, Kis Lap 7, Bolond Istók 4,-Országvi­lág 5, voltak a legnépszerűbbek/, mig a 46 szakközlönyből 22 a Néptanítók lapjára, 12 a Kereskedők Lapjára esett /19/. Érdemes felsorolni azokat a lapokat és folyóiratokat» melyeket a Pol­gári Kör választmánya 1885.szeptember 20-án rendelt meg. Ezek a következők« Nemzet, Pesti Napló,Egyetértés, M.-gyar Pöld, Függetlenség, Budapesti Hírlap, Békés, Vásárhely és Vidéke, Ébredjünk,Népjog, Iparlap, Orosházi Újság»Oros­házi Közlöny,12 röplrat, Vasárnapi Újság,Ország-Világ, üstökös, Bolond Is­tók, Magyar Ipar, Hazánk /20/. Mint látható, a kör vezetősége megértette, hogy célja elsősorban az olvasás, a művelődés a csak utána az ivás és kár­tya. Ezt igazolják a vasárnap esti felolvasások is, melyek Győry Vilmos kez­deményezése után Veres József buzgólkodására indultak meg újra, s legtöbb­ször teljesen megtöltötték a kör nagytermét. Természetesen nem minden egyesületben volt ilyen intenzív klubélet. Voltak itt is olyan egyletek, amelyek többet költöttek uj kártyák beszerzé­sére, mint könyvre és újságra /21/,bár ezekben is volt 1-2 újság, s melyek­ben a társadalmi finomság helyett duhajkodás,üresen hagyott olvasószoba he­lyett sűrűn körülült kártyaasztalok nagy száma volt a mindennapos jelenség. Amikor Szeghalmi János dicsérte a községet, többek köaött még a kö­vetkezőkre utalt. Van 0: Dsházának három óriási forgalmat lebonyolító pénz­intézete, önkéntes tűzoltósága, vauinak olvasókörei, /összesen 23 egyletről­­tesz említést/ modern intézményei, melyek az irodalmat és művészetet dúsan pártfogolják, nem egy olyan vendégfogadója, mely képes bármely kényes igény kielégítésére, van három gőzmalma, a negyediket éppen a olkk Írásakor léte­sítették 100,000 forintnyi alaptőkével, élénk kereskedelmi forgalma,melyben az "őstermelésre egyáltalán nem szorítkozó köznép" is tevékeny részt vesz. Ha az ember e cikket olvassa, könnyen hatása alá kerül, s büszkeség lesz úrrá rajta, nem gondol eléggé arra, hogy lehetnek e fejlődésnek szo­morú árnyoldalai is. Hogyan gondolhatnánk ilyesmikre, amikor nág olyan do­logra is kiterjed a figyelme, hogy "színkörében, ha jeles társaság tartja előadásait, - csakis akkor - napról-napra tömegesen jelenik meg a közönség, s a vagyonosabb földművesek ebben is tetemes részt vesznek". A nagy vagyon azonban /ekkortájt vásárolja meg Orosháza a puszta­földvári földeket/ csakis úgy biztosítja valamely község virágzását, ha a

Next

/
Oldalképek
Tartalom