Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Elek László: Orosháza társadalmi, müvelődésügyi viszonyai, szinházi élete az 1880-as években a helyi sajtó tükrében

10 -szellemi élet, a művelődés is kellő mértékben és helyes irányban fejlődik. Ezekről - sajnos - Szeghalmi nem beszélt. Ilyen dolgokra pedig, minthogy az intézményekből anyagi hasznot huzni nem lehetett - keveset gondolt a község és a közönség.

Kéry István "Boldogulásunk láncszemeidről /22/ szólva számos kívánalmat, vágyálmot srrolt fel 1888-ban irt cikkeiben.Ha el is ismerte a község rohamos fejlődését, amely a felületes szemlélő számára,- amilyen Szeghalmi is volt -, tetszetős képet mutathatott, nem hagyta szó nélkül, hogy egyetlen középfokú Iskolája sincs a községnek /23/. 1888-ban kezdenek csak erőteljesebb hangon szót emelni a leánypolgári iskola felállítása érdekében a két helyi lapban;a kérészéletű magángimnázium /24/, mely szintén ennek az évtizednek volt szüleménye, pedig nem tudott gyökeret verni, megszűnt, noha a község az ország 44. legnagyobb helysége volt, s 1884/85-ben már 150 gimnáziuma és 27 reáliskolája volt hazunknak. így Orosházánál jóval kisebb helyeken is működtek középiskolák /25/,hogy az elemi és ismétlőlskolák tanköteles gyermekeinek 34, illetve 67 %-a nem járt iskolába /26/, hogy a tanyavilág 10 zugiskolájában értelmetlen tanitást folytattak "kiérdemesült", részeges iparosok és munkakerülők /27/, akiktől - kevés kivételtől eltekintve - nemhogy számolást, de az irás és olvasás alapjait sem tudták elsajátítani a gyerekek. Ezért eztán - látva, hogy a tanyavilágban 600-700 gyermek igazi oktatás nélkül nő fel -, Bánhegyi István tanfelügyelő 1887. december 18-án kelt rendeletével a. tanév végeztével elrendelte azok bezáratását, arra kötelezve a községet, hogy megfelelő tantermekről és iskolákról gondoskodjék, s azokba diplomás tanítókat alkalmazzon.

Nem volt sokkal rózsásabb a községi iskolázás helyzete sem. Brósz János az evangélikus iskola egyik tanítója az iskolai beiratásokról elmélkedve szomorú szívvel irta, hogy az a legkevesebb baj, hogy egy-egy tanitő 180-220 gyerekkel foglalkozik egyszerre. Jóval nagyobb baj az, hogy ezeket csak sziszifuszi munkával lehet november közepére összejyüjteni, annyira igénybe veszik őket a szülők a mezei munkában, s nehéz elérni azt velük,hogy a májusi vizsgáig együtt maradjanak /28/.

Az iskolafenntartók nem sokat törődtek a tantermek tisztaságával. A község kb. 2.600-2.800 tanköteles gyereke közül több mint 2.100-at az evangélikus egyház iskolái fogadtak be, melyről Podsztrelen György 1883. január 14-én a következőket mondotta:"Hogyan tartható fenn népiskoláinkban a tisztaság?" /29/ cimü értekezésében. Az iskolaterem tanév előtti rendbehozása, imigy-amugy eddig is megtörtént. A falakat bemeszelték. "A mennyezetről nem szólok, mert annak csak távolról mutatják mug a meszet", pedig a 9 tanterem - ennyibe zsúfolták össze a 2.100 gyereket - bemeszelése mindössze 24 Ft és 75 kr. lenne a meszeltetési díjjal együtt. A takarító asszonyok minden iskolatermet hetenként kétszer gyökeresen kisepernek, "tág pedig annyira gyökeresen, hogy a terem jóformán tisztátalanabb, mint seprés előtt volt.A pa-