Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Bálint Sándor: A békési magyarság szegedi csoportjai
- 115 -Bálint Sándor: A BÉKÉSI MAGY.'RSÁG SZEGEDI CSOPORTJAI Dolgozatunk célja, hogy a Békés megyébe, illetőleg a régi Csanád éazaki és keleti tájaira kirajzott szegedi települések népéletét nagy vonásokban bemutassuk, A történeti néprajzi kutatás előtt ismeretes,hogy Szeged néhány más alföldi várossal együtt a török hódoltság alatt nem enyészett el,sőt a környező faluk népét is magába fogadta. Ezt a hűbéri birtokról alkotott sajátos török felfogás -akarata, szándéka ellenére is-elősegitette. A hódoltsági magyarság az akkor szinte egyedül lehetséges életformára, a félnomád pásztorkodásra, a szilaj jószágtartásra kényszerült. A mezőgazdaság és ipar szinte csak az önellátásra korlátozódott. A félhold uralmának másfél százada természetesen mégsem múlt el népünk belső életére, mindennapjára hatástalanul. A török viselet, otthonkultura emlékezetét őrzi a papuc3, az egy színnek számos árnyalatában tündöklő szőrös párnavég, amely a hímzett török bujavászon alföldi utóda, továbbá a gombkötő mesterség és timárság számos török eleme. A török birkaevő nép lóvén, az alföldi juhászat uj erőre kapott és balkáni hatásokkal is gyarapodott. A legutóbbi időkig, századunkig virágzott a cincár néven emlegetett szegedi birkavágók jellegzetes népi iparága. A török étkezési kultúra hagyományait őrzi a tarhonya, szárma. Édes süteményeikre emlékeztet a simindzaia nJven emlegetett különleges szegedi sütőkemence. Egy török eredetű szegedi tájszó, a bosztán ’elkerített, gondosan megművelt hely’ az igen rejlett török kertkultúra szegedi hatását bizonyitja. Már most kétségtelen az, hogy a dohány és paprika a Balkánról, török közvetítéssel nyomult be hazánkba és legelőször éppen a szegedi nép kezén vált mindkettő jellegzetes magyar kultúrnövénnyé, művelési színvonalában szinte fölülmúlhatatlanná. A 18. század második felétől kezdve mintegy száz éven át Szeged a hazai dohánytermesztésnek egyik fő fészke. Születésének, kibontakozásának történeti és társadalmi körülményeit egyelőre csak nagy körvonalakban ismerjük. Termesztik Alsóvároson, Röszkén, Tápén, az egykori Erdődy-, később Pallavicini-uradalom dohánykertész faluiban: Hantházán, Dócban, Anyáson, Csanyteleken és más szomszédos helyeken. Kereskedelmi értékesítése Szegeden a népiesen abalda, hivatalosan appaldo nevezetű dohánybeváltóban megy végbe. A közvetitésbe a helybeli szerb, görög, majd zsidó kereskedővilág, Így a Sina, Deánovics, Wodianer és Koppéli család is bekapcsolódik. E két utób-
