Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Bálint Sándor: A békési magyarság szegedi csoportjai
- 116 -bl kereskedővel Békés szegedi szigetei is a hagyomány erejénél fogva üzleti összeköttetésben vannak. A szállítás leginkább a tiszai bőgŐ3hajókon történik Pest, illetőleg Bécs felé. A dohánykertészek más, csufolődő, tréfás néven g dny ók - mint már máshol is irtuk - nem voltak úrbéres jobbágyok, hanem bérlők, akik különböző időre kötöttek az urasággal, illetőleg királyi kamarával szerződést.Minden bérlőcsalád kapott bizonyos nagyságú, rendesen 20 hold földnyi. numerus. nomerus néven emlegetett földbérletet. A bérletből 4 holdat dohánnyal volt köteles beültetni. A szegedi gányók ősi lakóhelyükről először a Délvidék kamarabirtokaira, ezeknek részleges eladása után pedig magánuradalmakba települnek.Szeged Torontálba, részben a régi Temes megyébe kirajzott ősnépe nem egészen száz év alatt mintegy ötven falut népesít be a múlt század derekáig. Olyan nagy a hirük, hogy a múlt század elején Csenádba, Békésbe is jut belőlük. És ezzel eljutottunk - a társadalmi és gazdasági viszonyok, előzmények szükséges elemzése után - kitűzött célunkhoz: a békési, illetőleg vele szomszédos Csanádi magyarság modern szegedi népelemeinek vizsgálatához. Nagyon röviden mutatunk csak rá Csanádapáca, Újkígyós, a belőle sarjadzó Őkigyóa. ma Szabadkígyós. Pusztaföldvár és a Romániához tartozó Simonyifalva Zimándköz. főleg pedig Klsiratos népének szegedi gyökérzetére, nyelvének, hagyományvilágának megőrzött szegedi jellegzetességeire, archaikus szegedi vonásaira. Hangsúlyoznunk kell, hogy az egyes falvaknak a szegedi dohánykertészet megtelepedése előtti, középkori történetét éppencsak érintjük.Munkánkban természetesen felhasználtuk a békési, Csanádi helytörténeti kutatás/Karácsonyi János, Borovszky Samu, Szentkláray Jenő, Csernovics Diodor, Maday Pál/ eredményeit, amelyeket azonban itt-ott helyesbítenünk kellett. Néprajzi érdeklődésünknek megfelelően elsősorban a sajnos nem gazdag néprajzi anyagból, főleg Kálmány Lajos és Kovács Ferenc müveiből, továbbá a magunk egyelőre még folyamatban lévő gyűjtéséből merítettünk. Kívánatos, hogy a Békés megye múzeumaitól napjainkban kezdeményezett és máris nagyértékü modem gyűjtőmunka még többet gyümölcsözzék. Apáca faluként a x5. század folyamán bukkan föl és hol Békéshez,hol Csanádhoz tartozik. Nevét általában úgy magyarázzák, hogy apácák birtoka volt. Ezt megerősíteni látszanak a határban elterülő földrészeknek középkori Apácaegyháza, Apácakuta, Apácatelke megnevezései is.Hallottunk olyan magyarázatot is, hogy a falu neve az abbatia ’apátság’ elmagyaro3odott alakja. Sajnos a két tetszetős névelemzésnek az a bökkenője, hogy okleveles bizonyítékaink nincsenek arra nézve, hogy a falu alapitÓ3at és első középkori virágzását valamelyik apácakolostorhoz, vagy monasztikus apátsághoz kössük. A 15. században egyébként már világi birtokosok kezén van. A helybeli népetlmológia a falu nevét különben szintén az apácák
