Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Beck Zoltán: Egy tótkomlósi kékfestőműhely munkája
253 _ szőr unclgolják /áthúzzák/. Ezután következik a centrifugázáa. Az olyan műhelyekben, ahol nem volt ehhez megfelelő berendezés, az árut a bakon hagyták lecsepegni. A folyadék eltávolítása után a terítés következik, az erre szolgáló léces szárítókba, vagy rossz iuő esetén a padlásra. Az első száradás után következik az áru keményítése. Kétféleképpen történhetskézzel vagy géppel. A keményitő-gép teknőszerű szerkezet, amelyen áthúzzák az árut. A gép két henger között kinyomja és a faholóvllla segítségével szépen összehajtogatja az anyagot. Sokkal nehezebb a régebbi eljárás,a kézi erővel történő keményités. Ennél a folyamatnál a keményitődézsát a tokni alá teszik és a kézmeleg keményítőbe belehúzzák az árut.Az áru kezdő végére egy hurokra kötött kötélszerü stráfolót húznak. Jobb kézzel erős nyomást gyakorolva a hurokra, azzal Jó erősen kihúzzák a keményítőt az anyagból. Ezután a balkéz segítségével az árut folyamatosan ráhúzzák a toknira, majd a kész karikát két kézzel leemelik onnan és erősen a prakkolóasztalhoz csapdossák.hogy a vászonban maradt keményítő egyenletesebben oszoljo;., el. Azután a művelet után az árut a kezdő szélétől fogva harmonikaszerüen felfahclják, ezt kettéosztják és függőlegesen is, viszintesen is az asztalhoz csapdossák. Ezt a műveletet mind a két oldalon elvégzik. A felfaholt árut ismét száradni terítik ki. Szárítás után a locsolóasztalon cirok vagy nyirfaseprővel, vízzel belocsolják. Ezt a műveletet általában a mester maga végzi. Locsolás közben a beloo8olt árut az inas hajtogatja. A hajtogatás könyvszerüen történik úgy hogy az anyag kezdő végét az asztal széléről lelógatják; ez l^sz a takarás végén az umslag. A belocsolt végeket háromrót behajtogatva és össze-hajtva, hűvös helyen nehezék segítségével lepréselik, hogy az anyag három-négy órai állás után egyenletesen nyirkos legyen. Az egyenletesen átnyirkosodott anyagot felpámolják a görgőre és umslagot tesznek rá. Zsineggel átkötik,hogy az anyag le ne tekeredjen. Az igy feltekert anyagot a mángorló alá helyezik, 4-5 szőr végigjáratják rajta, majd egyik végén buktatják a mángorlót, hogy cserélni lehessen a teli hengereket. A mángorló hatalmas terhét /több száz kg./ úgy mozgatják,hogy a követ tartalmazó láda fölé egy hengert helyeznek, amelyet két ember mozgat, a fogaskerék áttétellel. A láda két vége lánccal kapcsolódik a hengerhez és ezek le- illetve feltekeréae mozgatja a súlyt. A hatalmas tömegű mángorló szilárdságát az biztosítja, hogy a meghajtó szerkezet, a főtengely az épülettel össze van építve. A mángorlásra azért van szükség, hogy az anyag ráncmentes, sima, tarkázható legyen, a felkerült minta tökéletesen takarjon. A mángorlás után az anyag készen állt a festésre, tarkazasra. Az árut nem mindig sima kékre kívánták. A különböző igények szerint többféle tarkázási mód alakult ki. Ismeretes a fehértarka /sötétkék alapon fehér minták/, a kétszerkék /sötétkék alapon világoskék minták/, a fehégkék
