Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Beck Zoltán: Egy tótkomlósi kékfestőműhely munkája
_L ' ‘ \- 254 -/fehér &.tapon kék minták/, a többszínű passzeros és az orancs /sötétkék alapon fehér és narancsszínű/ minta. A legegyszerűbb minta a fehértarka. Úgy készül, hogy a kimángolt árut leszedik a görgőről és összehajtva a tarkázóasztal végére teszik. A tarkázóasztal mintegy másfél méter széles, enyhén lejtő asztal. Mellette áll a sasi, ami úgy készült, hogy egy lapos faládába kocsonyásra főtt keményítőt tesznek, majd egy fakeretre lenolajjal vízhatlanított vásznat szegeznek,ami a ládára téve rugalmas domború párnát alkot. Erre kenik a hosszuszőrü 3asikefével a finoman átszűrt papot. A fehértarkázáshoz használt pap fehérfőidből, timsóból, kékkőből, gumiarábikumból, rézrozsdáből, kénsavas ólombél és marhafaggyuból áll.A vele bekent sasin megmártják a mintát. A megállapított vezércsikon kezdik a minta anzeccát lerakni. Nyolc órai száradás után az anyagot beakasztják a festőráfra. /Ha passzeros mintával tarkáznak, akkor az egész asztalra rátarkáznak előbb, azután az anyag elmozdítása nélkül, anzeccot anzeccra téve tarkáznak ugyancsak az egész asztalon fehér, vagy másszinü pappal is./ Ezután következik a tulajdonképpeni festés. A festőráf a mennyezethez erősitett csigára szerelt kötélen függ a kipa fölött. A kipa /festőkád/ a földből mintegy 40 centiméterre kiemelkedő, kb. 1,5 méter átmérőjű földbe épített téglás-cementes kád, melynek mélysége 2-3 méter. A szárítóból az anyagot a kipadeszkára teszik, és onnan rétegesen felakasztják a ráf rézfo - gaira.Egy ráfra rendszerint két 30 méteres vég kerül. A kipa mellett egy kb 200 literes hordó áll. Ebben készítik el a törzsoldatot /stammküpe/, amely 5 kg indigóból, 3 kg cinkporból, 10 kg mészből és 150 liter vízből áll. A kipában van a farbkűpe /festékfürdő/. Ehhez adják hozzá a törzsoldatot. Ezt a műveletet nevezik anzecoolásnak. A kipába tesznek még cinkport és meszet /100 liter oldathoz 1 kg cinkport és 2 kg meszet/, hogy az oldat lágy legyen. Az Így elkészített oldat a serf.Az anzeccolás után az oldat 45-50 C°on forrt, és a törzsoldat néhány óra alatt borostyánsárgára redukálta az indigó kék festőanyagát. /A kékfestés oxidációs folyamat. Az oldott mész lúgja ás a cinkpor egymásra való hatása Hg-t fejleszt, és ez az indigó kék színét sötét sárgára redukálja. Ha a festés alatt lévő áru a csávából kikerül, levegőre jut, ahogy a festőflotta lecsepeg az áruról, ugyanolyan mértékben érvényesül az oxigén hatása. Az áru percről-percre zöldessárga, majd zöld, később pedig egész kékre oxidálódik.Ezt a folyamatot a htítőbottal siettetik,/ A stamraküpét a festés erősségétől függően kell adagolni. A kipába este szokták beleadni, hogy reggelre az iszap leülepedjék. így másnap mintegy másfél méter mélységű, tiszta, átlátszó, sárga festőfürdő állott készen a festendő anyag befogadására. A ráfra akasztott anyagot nagyon lassan kell beleengedni a kipába, hogy a neccolás tökéletes, egyforma legyen. Az anyagot kb 5 centiméterre merítik az oldat felszíne alá. A bemárt ást és a folyadékból való kiemelést nevezik cug-nak. Egy-egy cug /húzás/ 30 perces nyugalmas vizalatti fürdőből \
