Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Elek László: Orosháza társadalmi, müvelődésügyi viszonyai, szinházi élete az 1880-as években a helyi sajtó tükrében

- 15 -taikkal, a csecsemők a 3zoba földjén végzik el szükségleteiket. A többi ok, mint amilyen a közöny, a tudatlanság, a szegénység, a régi babonák továbbélése az egészségügyi szokásokban, a bábák tudatlansága, népünk vallásossága, mely "minden jót vagy rosszat, egészséget, vagy betegséget isten akaratának tulajdonit" csak másodlagos lehet.

"A helyzetet jól ismerve" radikális megoldást, ingyenes orvosi kezelést a legszegényebbeknek sem óhajtott biztosítani a bizottság,mert "tudta", hogy "népünk büszkébb, semmint hogy alamizsnát fogadjon el" a minthogy a napszám csekély,s nagyobb cralád eltartására, élelemmel, ruhával való ellátására sem elég, s a szegények inkább gyermekeik gyógykezeltetéséről mondanak le. Igen jellemző, hogy tanyai orvosi állás szervezését is szükségtelennek érezte, úgysem lehetne "orvosokat kapni erre", s az "ambuláns orvosok" kijárását sem látja célszerűnek.

Szerte az egész világon terhes volt a korszak szocialista gondolatoktól, újat akaró törekvésektől. A burzsoá társadalmi forma kitermelte a maga sírásóját, s a proletáriátus erejét érezve, és azt megismerni kívánva komoly fenyegetésekkel tiltakozott a rendszer ellen. Alig akadt olyan hónap, amelyben ne közöltek volna híreket a fővárosi lapok s nyomukban a vidéki, provinciális újságok "nihilista" és "szocialista" zavargás okról sztrájkokról és zendülésekről. Különösen az orosz cár elleni merényletek voltak gyakoriak, ugyannyira, hogy a cár még a legkitaszitottabb sorsú csőszt is irigyelhette, mert annak legalább volt nyugodalmas fekhelye. De forrongott a világ Belgiumban és Bulgáriában is.

Mindezeket olvasgatta az orosházi ember, nemcsak a helyi lap rövid értesítései között, hanem a Kép Szavából is, amely nem Ítélte el ezeket a változást sürgető megmozdulásokat. Sok-sok megalázása, semmibe vétele, egyre nehezedő sorsa elégedetlenné tette őt is helyzetével. Az újsághírek bátorságra, ellenállásra, forradalmi kiállásra serkentették. A községben a függetlenségi antiszemita párt diadalának tetőpontján, amikor Veres József képviselőválasztását nem tudta meggátolni a szabadelvű párt jelöltje mellett korteskedő Jókai és Klapka sem /41/,egyre több és több agrárszocialista lett, s talán ezért kellett a helyi lapoknak i3 vezércikket szentelniük a "veszedelmes könyvekből maszlagos eszmékkel táplálkozó" szocialistáknak, és a világfelforgató eszmének: a "socializmusnak".

Dicséret illeti az Orosházi Újság cikkiróját annak ellenére, hogy a szocializmus eltorzulásának tartotta az osztályharcot, s ezzel éppen forradalmiságától fosztotta meg az eszmét. Még igy is sokat tett azzal, hogy emberségesebb magatartást, igazi humanizmust követelt a gazdagoktól.

Sorait olvasva úgy érezzük, hogy kisebb-nagyobb fenntartással lelkes hive lehetett a szocializmusnak, melyet "fontos és nagy jövendővel biró társadalmi irányzat"-nak tartott, s a jog és igazság, az enberies elvek, a felebarát! szeretet, a munka becse és a munkás érdeme révén azt követelte,