Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Szabó Ferenc: Adatok az orosházi utcák és utcanevek történetéhez

- 130 -sárhelyen - megakadályozása is ezt kívánta/. A máról-holnapra élők építették be az első világháború előtt a mai Dózsa György utca két oldalát is, a Csabai utcától kifelé haladva.

A belterület növekedésének, változásának 1920 utáni időszaka lényegében a felszabadulásig számítható. Első évelnek jelentős eseménye volt

1923- 24-ben a régi katolikus templom lebontása,helyébe a Kossuth szobor áthozása az Alföld szálló mellé s az uj katolikus templom felépítése a volt piactérre. A főtér képe ezzel igen előnyösen változott meg. A Horthy-rendszer 1920-as látszatföldreformja semmit sem segített a földéhségen Orosházán, egyedüli eredménye két uj településrész, az un. Nagyatádi-te^Lep és a Rákóczi-telep létesítése. A Nagyatádi telepen 211, Rákóczi telepen összesen 787, 300 Q-öles házhelyet osztottak ki /24/. A Rákóczi-telep 1922-ben kezdett beépülni. /Illetve összeépülni a közeli s már lakott Gyopárhalmával, ami azelőtt kiosztott szőlőföld volt./ A Rákóczi-telepet a felszabadulásig szinte kizárólag nincstelen proletárok lakták. Az ellenforradalmi rendszer éveiben rendkivül rossz körülmények /veremlakások, járda, orvos, gyógyszertár hiánya stb./ uralkodtak itt. Az 1930-as népszámlálás Idején már 1460 ember élt a telepen /25/, számuk aztán is egyre nőtt. A Nagyatádi-telep lakói a tisztviselők, ipari munkások, kiaparasztok közül verbuválódtak. A telep nem különült el területileg. A Bethlen Gábor utca páros oldalától kezdve számítják. Orosháza keleti széle felé haladva épült ki, szabályos, sakktáblás utcákkal. 1927-re mór olyan mértékben beépült a mai Dózsa György utca /a volt Csabai ut/ mindkét oldala, hogy a környék lakosai e terület belterületté nyilvánítását kérték a képviselőtestülettől. Abban az évben meg is történt ez. A Csabai ut jobboldalán lévő utcákat a II.kerülethez, a baloldaliakat pedig a III. kerülethez csatolták /26/.

Sorozatos utcakinyitások után, 1936-ban végre belterületté nyilvánították a Szöllőket is /27/, kijelölvén az újonnan alakított V-VI-VII. kerület határait /28/.0:l osháza belterülete ezzel egyharmadával megnőtt, ami a közművesítés, járdaépítés, villanyvezeték, stb. szempontjából jelentős.

Az ellenforradalmi rendszer idejére esik az a néhány erőtlen és az orosházi dolgozó nép szempontjából akkor teljesen közömbös próbálkozás 1923”

1924- ben, majd 1931-33-36-ban, amelyek Orosháza váro3sáalakulását szerették volna elérni /29/.Az 1920-as években bizonyos területeken tapasztalható helyi gazdasági föllendülés a világválsággal lezárult, igy még a polgári rétegek körében sem volt komoly alapja a várossáalakulási mozgalomnak. A várossá szervezés a felszabadult Orosháza egyik fontos feladatául jelentkezett. 1946. január 1-ével "a legnagyobb magyar falu" végre várossá lehetett /30/. A városias jelleghez szükséges feltételek, építkezések, intézmények létrehozását a népi demokrácia hatékonyan támogatta. Ezzel szemben a 30- as évek végén még az sem valósult meg a helyi-, kulák-burzsoá szövetségen alapuló vezetés nemtörődömsége miatt,hogy a városrendezés szempontjából a pol