Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Szabó Ferenc: Adatok az orosházi utcák és utcanevek történetéhez
- 124 -Szabó Ferencs ADATOK AZ OROSHÁZI UTCÁK ÉS UTCANEVEK TÖRTÉNETÉHEZ A településrendszer, az utcák és utcanevek változásának, fejlődésének vizsgálata a helytörténet szempontjából alapvető fontosságú. A helység viszonyaira, a belterület arculatára, a lakosság gazdasági és társadalmi életére vonakozólag igen lényeges adatokat szűrhetünk le az utcahálózat, és az utcanevek tanulmányozásából is. Töüb hazai településről számos jól sikerült ilyen tárgyú tanulmány jelent meg /l/, Orosháza esetében azonban még kísérlet sem történt a kérdés feldolgozására. Dolgozatunk e hiány részleges megoldását kívánja szolgálni. Vlzsg'1at alá veszi - a teljesség igénye nélkül - a gazdasági-társadalmi fejlői. függvényeként Orosháza belterületének utcahálózatának történeti fejlődését fő vonalaiban, ezzel összefonódva az utcanevek kialakulását, változását, helyi jellegzetességeit, I. A belterület történeti fejlődésének vázlata A mai Orosházát 1744 tavaszán megalapító ősök a hagyomány és az irott források tanúsága szerint a jelenlegi Táncsics utca keleti oldalán emelték az első házsort, utána vele párhuzamosan, kertvéggel össze, a mai Zombai utca nyugati oldala épült ki /2/. A legrégibb két utca helyének megválasztása igen szerencsés volt. A Táncsics utca a folytatásába eső utcákkal /Bajcsy Zsilinszky u., Észak u., Csizmadia Sándor u./ máig is Orosháza belterületének Észak-Déli irányú tengelye. A 18. század második felére ismét benépesült Dél-Alföld Mária Terézia porosz háborúi, majd a század végén a napóleoni háborúk idején egyre erősebben bekapcsolódott az ország gazdasági vérkeringésébe, közlekedésébe. Orosházán, a helység rendkívül kedvező földrajzi helyzete miatt /a Tisza, a Körösök és a Maros által határolt terület közepére e3ik/ néhány országos szempontból is jelentős és számos vicinális útvonal vezetett át,illetve futott össze. Erre haladt Szentes felől a Pest-Arad-Nagyszeben közötti, régi útvonal, amelyen 1795-től kezdve postajárat is közlekedett /3/, azonkívül /a nép elnevezése alapján/ a "gyihisek" által hajtott, hatalmas társzekerek /4/ révén az Erdély felől jövő teherszállítás is számottevő lehetett.Fontos ut volt a Szeged-Debrecen és a Szeged-Nagyvárad közötti. Ezek Vásárhely felől jövet, Orosházán át, a Monorl csárdáig futottak, ott váltak utána szét a Csorvási csárda és Békés, illetve Gyula irányában. Eléggé forgalmas utak lehettek a környező települések,fontos puszták /Csaba, Starves, Komlos, Makó, Kétegyháza, Kovácsháza/ felé vezető közlekedővonalak is. Természetes
