Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Orosházi népmesék

Krisztus és Szent Péter

Hát bizon, mint minden szeginy ember, Krisztus Urunk is mégszorút éccér égy kis pizre. Mi csináljon? nem vét neki semmi elanni valója, csak az a szamara, amelyikén ide-oda járkát. Nem vót mit tenni, kikütte Pétért a vásárra, hogy ággyá el a szamarat. Péter kiment. Csakhamar gyütt egy vevő.- Hogy a szamár? kérdezi, mer hát mégteccet neki.- Bnnyi meg ennyi, mongya neki Péter.- Nem lenne a drága, de a szamár kicsi.- Kicsi, de öreg, feleli Péter.- No meg asztán sovány is biz a.- Sovány, mer beteg, mongya Péter.

Hát bizony, csak mégijett a vevő az ilyen ajángotásra és továbbment. De elfelejtettem megmondani, hogy az égiszét Krisztus Urunk úgy fé’ füllé hágatta. Odamegy Péterhő.- Oh té' te, iszén úgy nem adod é soha se. Dicsérd a szeginy párát, mer máskip rajtunk marad; akkor osztán mi csináljunk?- De ha dicsírem, akkor hazudok, mongya Péter.-Ej, ej no; isz az a kupecké'dissé együtt jár,

feleli vissza Krisztus Urunk.

Azzá ott hagyta Pétért, és méghagyá neki erőssen, hogy csak ággyá el a szamarat, hacsak lehet. Debizony, hogy, hogy nem, Péter nemsokára a szamárrá együtt ment