Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

84.

tenyésztésben, mert mindig a proportions kevesebbet nyirunk, és ma már fél fontot sem adja meg az öreg jószág." /132/

Ez a felismerés vezet arra, hogy egyre több gondot fordítsanak az állattenyésztés ezen ágára. Az eddigi e~ redménytelenségnek az okát Oláh János abban látja, hogy takarmányszüke van, és ennek következménye az, hogy csökken a gyapjúhozam is. /133/ Ehhez járul még az a körülmény, hogy a gyapjúkonjunktura idején fokozzák a birkanyájak számát. Az 1870-es években ibrányban 2253 juhot tartanak, melyből 1002 anyajuh, 36 kos, 432 toklyó, 783 bárány volt. /134/ Ugyanakkor Simándon 746 darabot tartottak, tehát a két gazdaságban együttesen 2999 darabot tenyésztettek. Ez azonban már csökkenést jelent, mert az előző esztendőben.3323 darab birkát, tartottak a jelzett birtokon. Az összes Károlyi birtokon pedig 22,606 darab volt. A legjobb állapotban a nagyszénási székesmajorban lévők voltak, és itt teleltetésre is 3000 /!/ darabbal többet állítottak be, mint az előző évben. /135/ Teleltetésre a debrői uradalomból is ide küldték az állatokat, mégpedig 3200 darabot a nagyszénási malmosi,

1600 darabot a belső sámsoni és csomorkányi majorokban helyeztek el. /135/

Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a gyapjútermelés természetszerűleg növekedett. De mint a gabonatermelésben, úgy a gyapjúban is az alföldi birtokok termeltek többet, csaknem egyedül többet, mint az öszszes többi birtokokon együttvéve:

Az 1853-ban termelt gyapjúmennyiség a következő volt:

Debrő ................... 285 mázsa

Nagykároly............... 255 "

Csurgó.....................107 "

alföldi birtok........... 337 "