Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

85.

Az összes gyapjútermelés tehát 985 mázsa volt. /136/ Körülbelül ez a helyzet a báránygyapjú esetében is:

Csurgó........................10 mázsa

Debrő...........................15 "

Nagykároly............... 20 n

Alföld......................... 25 "

A báránygyapjú összes mennyisége tehát 70 mázsa és az őszszes gyapjútermelés összesített mennyisége 1055 mázsa. /137/

A konjunktúra kihasználáséra törekvő uradalom mindent megtesz azért is, hogy a gyapjú minőségét fokozza. Ezért hajlandó befektetést is tenni. Különösen a gyapjúmosásra fordítanak gondot. Ennek minél könnyebb lebonyolíthatósága érdekében csatornát vezetnek a Szárazérbe, és azzal vezetik a vizet a juhállások felé. Ott pedig, ahol erre nincsen alkalom, kutakat ásnak, mint pl. Kakasszéken, vagy Nagyszénáson. /I38/ Igen figyelemre méltó mozzanat, hogy még ezeket is a békéssámsoni telep lakosaival végeztetik el földbér fejében.

A Károlyi uradalom gazdálkodásának vizsgálata során az 1868. évig jutottunk el, és igy legkézenfekvőbb, ha áttekintésünket az állattenyésztés szempontjából is itt fejezzük be azzal az összesített eredménnyel, amit a gyapjútermelés jelentett az uradalmi gazdálkodás számára. Ezek szerint az uradalom 1868-ban gyapjúból bevett 354,531 f**. és 50 krajcárt. /139/ Legfőbb üzlettársak a bécsi cégek, mint pl. a Salm, majd a Figdor és a Lemberger cégek voltak.