Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

77.

Jelentős továbbá az a kikötés is, hogy a kitiltott bérlő helyét az uradalom a saját tetszése szerint tölti be azokkal az egyénekkel, kiket ő alkalmasnak tart e munkára, így tehát ha az anyagi felelősség egyetemleges, a kertész-község nem rendelkezik semmi önállósággal vagy önkormányzattal .

Igen fontos és jelentős a szerződésnek az a része, mely lehetőséget nyújt arra, Hogy az uradalom beavatkozhassék a kertészek személyi ügyeibe is. Elrendeli ugyanis, hogy az olyan kertészek, akik ártanak az uradalomnak, a tolvajok, orgazdák, erkölcstelen életet élnek, az uradalmi tisztek vagy az általuk kinevezendő munkásvezetőkkel szemben gorombák, vagy engedetlenek, az uradalom területéről eltávolittatnak, az uradalom a saját hatalmánál fogva minden kárpótlás nélkül vagy haszonmegtérités nélkül eltávolithatja a bérlet területéről, és az illető vagyonából kártéritheti magát.

A szerződésből visszatükröződő egyoldalúság meghökkentő. A 60 parasztnak a föld megmunkálásán kivül semmi joga nincsen, még abban az esetben sem, ha esetleges elmozdítása alkalmával munkájának bérét követeli, ugyanakkor az uradalom legteljesebb elégtételt vesz a paraszton.

Ha a szerződés érvényessége lejár, a bérlők kötelesek lesznek összes építményeiket lerombolni, ha nem maradnak a jelzett bérletben. Ez a kötelezettség vonatkozik a lakóépületekre, melléképületekre éppen úgy, mint a dohánypajtákra. Nem adhatják el azokat az utánuk következőknek. A romokat is kötelesek lesznek elegyengetni, az árkokat is, melyekkel az egész területet körülkerítették, szintén betemetni kötelesek. Ha ültetvényeik volnának, pl. gyümölcsfa vagy egyéb faféleségek, azo-