Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán
76. ságát minden év november haváig jelentsék» és ennek alapján kérjék a felsőbb hatóságtól is az engedélyt. Az ilyen bejelentéseket mindig egyénileg kell megtenniök a kertészeknek, azután ezek alapján az uradalom készit egy öszszesitett kimutatást. A szerződéses megállapodások között szerepel az a megállapodás is, hogy kötelesek a bérlők a "dohánytermelésnél kellő szorgalmat kifejteni, s e részben a szakavatottak, különösen az uradalmi tisztség tanácsadásait követni; az ültetést, kapálást, törést, száritást annak idején megtenni és a csomózás valamint a dohánylevelek körül a helyes szabályokat megtartani annyira, hogyha valamelyik a haszonbérlők közül a .dohányföldjét hanyagul művelné, s azon a szükséges munkákat, az ültetést, kapálást, levélszedést, száritást kellő időben és mód szerint meg nem tenné, s ezáltal jóval kevesebb mennyiségű és csekélyebb értékű dohányt állitana elő, mint a termesztők nagy része, az ilyetén haszonbérlő - a szerződéstől elmozdittatik és a pusztából kitiltatni fog, - minden közbejötté nélkül más hatóságoknak vagy bíróságnak." A személyi függés tehát ebben a szerződésben is teljesen érvényesül. Ezzel szemben az uradalmat semmi néven nevezendő kötelezettség nem terheli, a szerződés az uradalom hibájából sem bontható fel. Abban az esetben, ha ilyen elmozdítás vagy kitiltás következnék be, az illető kertésznek még építményeinek teljes értékét sem fizeti ki az uradalom, csupán az épület tetejét becsülik fel és becsárat fizetnek érte. Tehát nem téritik meg az alépítménynek; az ajtónak, ablaknak árát. Megjegyzendő, hogy a tető becsértékét is az uradalom által kinevezett két személy /két helybeli bérlő/, tehát az uradalomtól függő egyének jelölik meg.