Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

479.

vendégoldalt, masinarudat, /vontatókocsi nagyrudját/ tettek rá, hogy a szél meg ne bontsa« A betetőzés után nagygereblyével körülgereblyélték, s a kaparékot a végéhez húzták. Azt használták el legelőször. A törekkazal rakása nem volt nehéz munka. Kern sok törek szokott lenni, különösen ha egy kicsit vonult a gaz. Gyűrni sem kellett. Ezért leginkább öregebb emberek rakták.

i./ A polyvahordók és a polyvarakó

A Pol.vvahordők /I. t. 19-21/ a polyvahordó-ruhát, a harát /III. t. 4/ a polyvalyuk elé terítették. A gyorsan szaporodó polyvát az egyik polyvahordó kisgereblyével a lyukból kihúzta. A 3-4 gereblyehúzással kihúzott polyvát egy húzással a hara közepére húzta. Azután elterítette. Szétterítés után a gereblye fokával megveregette, hogy tömöttebb legyen. Azután a fentieket folyamatosan végezte. Addig rakta, mig tele nem lett. Amikor a hara megtelt, két polyvahordó a polyvakazalhoz vitte. A polyvahordók közül a polyvakaparó sokszor kendővel bekötötte a száját, hogy minél kevesebb port nyeljen. A kaparó rendszerint öt ruhával kapart, s azután váltották egymást.

A polyvakazal helyét is a gazda állapította meg.

A szalma- és törekkazallal egyirányba rakták. A polyvarakó /I. t. 24/ a polyvakazal helyére a törekhordókkal 1-2 rács töreket hordatott. Ezt a polyvarakó négyágú favillájával /II. t.4/ eligazgatta. Azután a kazal két oldalához s a két végéhez is egy-egy rudas szalmát vitetett. Ebből gyűrte a kazal oldalát. A kazalrakó meglocsolta a szalmát, hogy jobban lehessen hajtani. Először a kazal kezdővégére hordták a polyvát. Amint az első 4-5 ruhányi polyva elterült, a kazalrakó nekifogott a szalma gyű-