Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

480.

résének. A rudasból egy kévényi szalmát kihúzott, és a földre tette. Megigazította, hogy a végei egyvonalban legyenek. Ekkor a szalmát kétrét hajtotta, s vagy megnyomta a kezével, vagy rátérdelt. Az első gyürést a kezdő végének a közepére helyezte. A gyürés kifele nézett, vagyis a hajtás volt kívül. A gyüréseket úgy rakta egymás mellé, hogy a széle az előző gyürés szélére kerüljön. így kötötték egymást. A második sor gyürései az első sor két-két gyürése közti kis mélyedésbe kerültek. A kazalrakó a középtől kezdve először az egyik felől rakta ki a kezdő végét, s azután a másik felől. Vállmagasságig rakta. Közben a polyvahordók állandóan hordták a polyvát. Ahogy telt a kazal vége, a kazalrakó úgy növelte a gyürés-sort a kazal két oldalán. Végül a másik végét is bekerekitette. Amikor a kazal magasodott, járdán vitték a polyvahordók a polyvát . Amikor a kazalrakó vállmagasságig gyüréssel körülrakta a kazlat, a polyvahordók domborúra hordták a tetejét, a kazalrakó közben villájával igazgatta, veregette. Villájával jól megveregette, hogy be ne ázzon. Azután az oldalát is megveregette, -hogy simább, keményebb legyen.

A hulladékot összegereblyélték és feladták a kazal tetejére, vagy elvitték a szalmakazal végére. Majd vendégoldalt, vagy masinarudat fektettek a kazalra. A szép kazalért pálinkát kapott a kazalrakó.

Néhány tanyában polyvás is volt. A különálló kis mellékhelyiség a tanyától távolabb, a cséplés helyéhez közelebb épült. A fala vályogból, vagy kender-, cirokszálból készült. Az utóbbiaknál 4 oszlopon nyugodott a nád- vagy szalmatető. Ebbe hordták a polyvát. A behányt polyvát a kazalrakó csak feljebb dúrta.