Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

5.5-6 percentért csépeltek, de később hetenként átlago­san 1 %-ot engedett a géptulajdonos. Kikötötték, ha a cséplés megkezdése előtt három nappal szólnak, akkor a gépnek oda kell állni. Megállapították a cséplési sor­rendet is. Ez évenként változott. Az egyességet Írásba foglalták. A géptulajdonos nyomban aláírta, a társaság tagjai - cséplési sorrendben - a tanyán Írták alá. A szerződést azután egy piaci napon bevitték a géptulaj­donosnak . Amikor a géptulajdonosok a szerződöttekkel a csép lési főidényt biztosították, elő- és utócséplést vállal tak. Az előcséplést rendszerint a város alatti paskum, tehénjárás, szöllők kisembereinél végezték. Utócséplést a nagyobb gazdáknál vállaltak. Ezeknél legtöbbször le­­jebb kellett számtani a cséplési százalékot. Sem az elő, sem az utócsépeltetőkkel nem kötöttek szerződést. A társaság tagjai munkájukért nem kaptak ellenszolgál­tatást sem természetben, sem pénzben. A gazdák a gabo­navetést figyelembevéve állítottak a gép mellé munkáso­kat. Ha valamelyik tag nem tudott teljes munkabíró sze­mélyt állítani, akkor helyette két iskolahagyott fiút, lányt küldött annál is inkább, mert a gépnél ilyenekre is szükség volt. Az 1920-as évek után már csak akkor csépeltek társaságban, ha a vállalkozó nem tudta összeszedni a teljes gépszemélyzetet. Ilyenkor a tanyasor kiegészitet te. Ekkor ők is épp úgy kaptak a részből, mint a ré­szesmunkások. Akkor is a társaság tagjai kisérték a gé­pet, ha a részesmunkások otthagyták a gépet. Ekkor már az is előfordult, hogy a társaság tagjai is részkerese­tért dolgoztak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom