Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Társas cséplés Orosházán
4-52. 2./ A szérükészités Ha aratásközben Jó kiadós esőt kaptak, s nem lehetett aratni, akkor a szérűt csinálták. Ha a tanya körül elegendő nagyságú gyöp volt, akkor nem készítettek szérűt, hanem a gyöpre rakodtak. Szérűt csak tarlón készítettek. Rendszerint partosabb részen szemelték ki a helyét. Amint a föld felszikkadt, nekifogtak. A tarlót sekélyen felszántották. Régebben tüske - később láncboronával elboronálták. A tüskeboronára rendszerint trágyát, a láncboronára faderekat tettek. Körbe-körbe haladtak a boronálással. A borona kitépte a tarló legnagyobb részét. A kiszaggatott tarlót kisgereblyével a középről a szélek felé húzták. Vagy a trágyadombra, vagy a tarló távolabbi részére vitték. Azután kocsiba fogtak. Ha kettőnél több lovuk volt, akkor azokat is a kocsi után kötötték. De odakötötték a csikókat s esetleg a teheneket is. A kocsit nem terhelték meg. Néhányan a kocsi után tüskeboronát akasztottak. A szérűt a kocsival megfelelő keménységűre járatták. Azután szűrűnyesővel, vagy kiélesitett vaslapáttal lenyesték a visszamaradt tarlórészeket. Ezt is a szélére gereblyélték. Majd a szérűt furkóval sorbaveregették. A szérű olyan kemény lett, mint a deszka. Végül nyirfasöprüvel lesöpörték. Ha az aratás eső nélkül múlt el, akkor hordás előtt a szérűre dézsával vizet hordtak. A szérűt szakaszonként locsolták. Azután úgy készítették a szérűt, mint eső után. A szérű nagysága a gazdaság területétől, a gaz mennyiségétől függött. 8-10 kishold búzavetésnek 500- 600 négyszögöl területű szérűt készítettek. A szérükészitésben a tanya apraja-nagyja részt vett. Nem tartották