Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

450.

Az 1920-as években Orosházán is megjelentek a robbanómotorok. Az 1930-as gazdasági válság, az 1934-35-ös rossz esztendők arra késztették a gazdákat, hogy motoros cséplőkkel csépeljenek. Ettől kezdve a gőzgépek fokozatosan kiszorultak.

II. Előkészületek

1./ Társaságba verődés

Az első világháború végéig társaságban csépelték el a gabonát Orosházán. Vagyis a csépeltető gazdák társaságba verődtek s a társaság tagjainak gazzát közösen csépelték el. Tehát a géphez nem tartozott egy állandó cséplőbanda, amelyik egyik szérűről a másikig kisérte a gépet. Amint a társaság tagjainál befejezték a cséplést, a gép egy másik társasághoz ment csépelni. A gépet az előző társaság tagjai nem kisérték tovább. A gépszemélyzet: a gépész, a fütő és a két etető azonban az egész szezon alatt a géppel ment. A csépléshez szükséges munkásokat a társaságok adták.

Hat-nyolc gazda még az aratásban megbeszélte, hogy kitől hányán vesznek részt a cséplésben. A gazdákon s családtagjaikon kivül a betyárokra /2/ és az éves cselédekre is számitottak. Egy-egy társaságnak 21 embert kellett állitani. Azt is meghányták-vetették, hogy kinek a gépjével csépeljenek. Két társukat megbiztak, hogy a géptulajdonossal egyességet kössenek. A megbízottak legtöbbször vasárnap délelőtt mentek el a géptulajdonoshoz és hosszas alkudozás után egyességet kötöttek. Az alkudozás a cséplési százalék körül forgott. A cséplés kezdetén