Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

századfordulón már csak azok nyomtattak, akiknek a kevés földjük olyan helyen feküdt, ahová a gépek nemigen mentek, vagy nem volt lovuk a húzatásra. - A búza nyomtatása az 1900-1904-es években szűnt meg. Ugyanis a magánjáró gépek elszaporodtak s nem volt többé gond a gép húzatására.

Báthori János szerint az első magánjárót Nyigri Antal vette 1890-ben, valószinüleg egy budapesti gyártól. Fekete Sándor pedig úgy tudja, Nyigri 1899-ben egy urasági magánjáró szántógépet szerzett s azzal csépelt.Részben ennek, részben Temesváron átalakított magánjárók hatására 1-2 év alatt házilag átalakították az összes húzatós gépeket. 1906-ban már csak Pusztai gépésznek volt huzatos gépe. Az 1906-os nagy termést már géppel csépelték el. Azonban még egypár évig néhány helyen a búzát lóval rugatták el. Árpát valamivel tovább nyomtattak, mert a kitaposott árpaszalma jó takarmány. Ezután csak szükségből nyomtattak itt-ott egy kevés búzát, vagy árpát .

Orosházán a cséplőgépek valamivel korábban terjedtek el, mint a környékén. Különösen a szomszédos Vásárhelyi-pusztán élt tovább a nyomtatás. Ott a körülmények kényszerítő hatása alatt lassabban terjedtek el a gépek.

A pusztán egyesek 1941-ig majdnem minden évben nyomtattak. Árpát szórványosan még 1960-ban is lóval tapostatták el.

Az orosháziak a magánjárókkal az 1910-es évek után távolabbi vidékekre is elmentek. így Nagyszalontán, Méhkeréken, Komádiban, Eleken, Medgyesbodzáson, Szentes alatt is csépeltek. Virágkoruk 1912-től 1920-ig tartott. Ebben az időben Orosházán 90-100 garnitúra cséplőgép volt. Sőt az első világháború végére számuk 160-170-re emelkedett .